Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

A kanizsai iskolák története, írta Barbarits Lajos

Lajos titkár annyit elért még, hogy a tagok számát feltornászta 143-ra, a városi segélyt 1600 forintra, de az évi 3000 frt szükséglethez ez is kevés volt. Ezért az 1901. évi közgyűlés elhatározta, hogy az óvodákat átadja a városnak. 1902-ben az egyesület végleg feloszlott és 1903 január 1-től a négy óvoda átment a város kezelésébe. KATONAI FŐREÁLISKOLA Már a világháború előtt is, de főleg annak esztendeiben egyre nagyobb mértékben bontakozott ki Nagykanizsa katonaváros jelentősége. 1916 szeptember elején a honvédelmi miniszter a marosvásárhelyi katonai alreáliskolát Nagykanizsára helyezte. A tanárok és tisztikar egy része már ekkor Nagykanizsára érkezett, de minthogy az iskola céljaira az újonnan épült Teleky-úti laktanyát szánták, abban pedig a vízszolgáltatás kérdése még megoldva nem volt, a tanítás csak november 17-én kezdődött meg. Az iskolának 400 növendéke volt. A világháború után már mint főreáliskola — a trianoni diktátum áldozata lett. 1922 augusztusában elköltözött Nagykanizsáról, beolvadt a pécsi főreáliskolába. TANITÓKÉPZÖ-INTÉZET Pesttel, Szegeddel, Miskolccal, Érsekújvárral együtt, 1843-ban a közoktatásügyi kormány Nagykanizsát is tanítóképző-intézet székhelyéül szemelte ki. A város örömmel ajánlotta fel e célra az amúgy is parlagon heverő nemzeti iskolaházat (mai központi elemi épülete), majd még ebben az évben, a király nevenapján, az új iskola felszerelése javára nagy ünnepséget rendeztek. A preparandia 1844-ben csakugyan megnyílt,

1) igazgatására Horváth József, a gimnázium direktora kapott megbízást. A következő évben, amikor Deáky Zsigmond kerületi főigazgató megkereste a várost a III. elemi osztály felállítása ügyében »végeztetett: Ámbátor a Városi Közönség hazafiúi legfőbb kötelességei közé számítja a serdülő Ifjúság tzélszerűbb neveltetésére tőle kitelhetőképp áldozattal járulni, — miután azomban a Városnak pénztárából úgy is két normális oskolákat tanító ájtatos szerzetbéli Tisztelendő Urak évenként fizettetnek, azonkívül multt évben ezen Város kebelében felállított Mester képző Intézethez a kellő szobákat, az azon szobákért elébb fizetett haszonbérnek feléért a Város áltengedte, folyó évben pedig aleánygyermekeknek a férjfi gyermekektőli elkülönözésére egy különös szobát áltadni fog, — a Városnak tsekély Jövedelmeiből pedig nagyobb áldozatok ki nem kerülnek, ennél fogva az elemi oskolák 3-ik osztálya felállíttásához megkívántatokat a Városi Közönség nem tellyesítheti«.

2) A tanítóképző fenntartásához az uradalom is hozzájáridt, egészen 1848-ig, amint azt az alábbi, 1849. évi jegvzőkönvv bizonvítja : »A mester képző intézetre a város által a városi oskola házban adott szállás bér fejében évenként fizetni ajánlott 100 ezüst frtot az uradalom a lefolyt évben nem fizetvén meg, az idei évre fizetendő 100 pft meg1844. 737. V. jkv. 2) 184-5. 778. v. jkv. — 286 —