Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

A kanizsai iskolák története, írta Barbarits Lajos

építették Löw Lipót főrabbi sürgetésére a kereskedelmi iskola mai épületét. A szabadságharc után következett tanügyi reformok törölték a népiskola tantervéből a merkanti ltárgyak tanítását, ezért a hitközség 1856-ban népiskolája é osztálya fölé 2 évfolyamú kereskedelmi szakiskolát létesített, amelynek megnyitásakor 60 tanulója volt. A kereskedelmi tárgyakat Eicliberg Adolf igazgató tanította, egyéb tárgyakat az elemi iskola tanítói tanítottak. 1866-ban a porosz-osztrák háborúk alatt az iskola épületét kórháznak alakították át, a tanítás a zsinagógában folyt. 1873-ban Boja Gergely tanfelügyelő sürgette az önálló kereskedelmi iskola megszervezését. Hiába nyitották meg azonban 1880-ban az iskola III. évfolyamát 5 tanulóval, év végén be kellett azt szüntetni s az újjászervezést csak 1891ben tudták végrehajtani, Bun Samu igazgatósága idején, amikor is az I. évfolyam a Zrínyi Miklós-utca 33. sz. ház első emeletén nyilt meg, honnan 1899-ben költözött a mai épületébe. Az első kereskedelmi érettségi 1894-ben volt a már nyilvánossági jogot nyert iskolában. A tanulók létszáma 76 volt, az érettségizőké 24. A középkereskedelmi iskola 1895-ben felsőkereskedelmi iskola nevet nyert. Az állandó tanárválság, aminek oka főként a hitközség anyagi erőinek hiányosságában rejlett, előtérbe helyezte az iskola államosításának gondolatát. A deputációzások és tárgyalások eredménye lett, hogy 1906-ban az iskola tanárainak fizetéskiegészítését az állam elvállalta és 1911-ben felvették őket az országos nyugdíjintézetbe. Bun Samu ekkor már országos nevű pedagógiai szakíró volt, akinek 1908. évi, négy évtizedes tanári jubileumát méltó keretek között ünnepelték, átadva néki az érdemei elismeréséül kapott Ferenc József-rend lovagkeresztjét. 1916-ban, nyugdíjbavonulásakor, királyi tanácsosi címet kapott. A világháború alatt kórház lett a kereskedelmi iskolából is és a tanítás a kistemplomban és az elöljáróság tanácstermében folyt. A háború után, 1922 szeptemberében a felsőkereskedelmi iskola 54 hősi halottjának nevét véste az intézetben felavatott emléktáblájára. Bun Samu utóda az igazgatói székben dr. Villányi Henrik. 1920-ban az iskola négy évfolyamúvá bővült. A hitközség női kereskedelmi szaktanfolyamot is tart fenn, amely évenként 30—35 leányt képesít szerényebb kereskedelmi állásokban kenyérkeresetre. 1927 szeptemberében dr. Villányi Henrik, 40 évi szolgálat után, nyugalomba vonult. A kormányzó legfelsőbb elismerése jeléül a Signum Laudist küldte ekkor a kiváló tanférfiúnak. Villányi Nagykanizsán született s már fiatal tanár korában, mint a Zala szerkesztője és a városi képviselőtestület tagja dolgozott, küzdött lelkéhez nőtt városa érdekeiért. Publicisztikai, pedagógiai és a várospolitikai életben mindmáig folytatott munkásságán kívül mint a város, főként az izraelita hitközség múltjának kutatója, fejt ki értékes tevékenységet. Utóda az igazgatói székben Balogh Dávid, aki immár 27 esztendeje működik az iskola szolgálatában.A 10 tagú tanári kar sok téren kapcsolódik a város kultúrális és közéletébe. A felsőkereskedelmi iskola 1895-től fogva 1145 érettségizett — 278 — Dr. Villányi Henrik Balogh Dávid