Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)
A kanizsai egyházak története: - a) a kath. egyház története, írta Barbarits Lajos
A stólapénz keresztelés után (1778) 17, egyszerű temetés urán 32 kr, esketés után 2 frt volt. A plébánia 8 kisebb nagyobb temploma, kápolnája, közül legnagyobb volt a kanizsai plébánia templom, melynek 9 oltára volt. kriptája és 22 regiszteres orgonája. A 10 mázsa 60 fontos nagyharangot József császár ajándékozta a kanizsai plébániának. 1) A 45 fontos lélekharanggal együtt 6 harangja volt a templomnak. A felsőtemplom mai helyén volt a temető. Ebben 1764-ben szent János tiszteletére leápolna épült közadakozásból. Itt miséztek a kegyesrendi atyák. A nepomucénus szent János templomának tornyát (»Tettes Palényi Inkey János uraság« 200 forintot adott hozzá) 1824-ben építették. 2) A városi tanács ugyan már 1823 márc. 5-én meghozta a kápolna megnagyobbítására és a torony felhúzására vonatkozó határozatát, de az ünnepélyes »talpkő-letéteU még csak az év őszén, szeptemoer 27-én volt. Érdekes adata a »Nepomuczenus Sz. János Temploma falába rakott emlékeztető /rá<s«-nak 3) hogy aszerint Nagykanizsa 1720-ig szabad királyi város volt s csak ezután került földesuraságok hatalma alá. A nagy buzgóság azonban egymaga nem volt elegendő a tervezett építkezés megvalósításához. A kegyes adományok csakhamar kifogytak, a városi kassza is kimerült, úgy hogy 2—300 forintos kölcsönökkel toldozták az építkezést. 1824 vége felé »Laszner Miklós zsidótuh 2000 frt (ezüstben 800 frt) és később »egy pécsi polgártuU 6 %-ra 3000 frt kölcsönt szavazott meg a város az építkezés befejezéséhez. 4) így toldották meg 4 ölnyivel a templom hajóját és így építették meg a tornyot. Az oltárképek festésére már 1815-ben gondolt a város, amikor szerződést kötött »Bankó Károly pictorrak, aki 950 forintot és ellátást kapott, amiért 3 hónap alatt kellett elkészülnie munkájával. 5) A templomnak 3 oltára, szentélye alatt kripta volt. A kiskanizsaiak 1761-ben építették fel kápolnájukat, egy oltárral, melyben minden újhold utáni vasárnapkor volt istentisztelet. 1816-ban már két oltára, 1824-ben 7 regiszteres orgonája is van a kiskanizsaiaknak, akik halottaik kiharangozásáért nem fizettek semmit, csak az idegen fizetett 2 forintot, azzal az indokolással, hogy ők maguk szerezték a harangjaikat. A templom 1797-ben leégett. 6) 1832-től fogva minden vasárnap volt mise és prédikáció is a kiskanizsai templomban. Az ispita-ház ( Hospitale pauperum) kápolnáját kicsi sekrestyével, toronnyal, kórussal Szomolányi Antal ferences házfőnök plébánossága idején, 1769-ben, szent Márton tiszteletére építették. Ez év április 2-án tette le alapkövét Berencsi János, a veszprémi székesegyház kanonokja és a kanizsai kerület főesperese. 7) Ez a kis kápolna is a ferencesek gondozása alatt állott. Az »Ecclesia Hospitalism jótevője gróf Somsich Antcd de Saárd volt, aki 10 hold földet, Inkey Boldizsár 1000 frt alapítványt adott az ispitaháznak. A város a kórházi fundust 1773-ban 61 holdra megtoldotta. 1788-ban katonaság foglalta el az ispitaházat és gabonaraktár lett a kápolnából. 1) Kozáry Imre v. tanácsos 1848. márc. 8. számla feljegyzése 6. p. (városi levéltár.) 2) 1778., 1816., 1824. Can. Vis. 3) Városi levéltár. 4) 1824. 312. és 505. v. jkvek. 5) 1815. 418. és 429. v. jkvek. 6) 1801. 223. v. jkv. 7) Kereszteltek anyakönyvében (1690. stb. évek) található bejegyzés »Pro memóriám« c. a. — 240 —
