Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

A kanizsai egyházak története: - a) a kath. egyház története, írta Barbarits Lajos

Ebben az időben a barátoknak legtöbb dolgot adott a folytonos harcokban elesettek, sebesültek testi és lelki istápolása. A szinte évről évre ismétlődő kolerajárványok nemcsak a katonaságot és a városbéli lakosságot tizedelték, hanem pl. az 1545. évi borzalmas pestis idején az önfeláldozással ápoló barátok is az utolsóig meghaltak a szörnyű nyavalyában, úgyhogy a kanizsai vár klastromába újra kellett a ferenceseket telepíteni. A várurak közül többnek tetemei porladnak a mai Vári-réten, a később lerombolt régi templom kriptájában. A magyarok győzelmei alkalmával Te Deum zengett a kanizsai vár templomában, melynek oltárát ilyenkor a zsákmányolt török zászlókkal ékesítették fel. 1600-ban Kanizsa vára 90 esztendőre török kézre került. A törökök a templomra is rátették kezüket és a pátereket kikergették hajlékukból. (» . . . egész 1600-ig a ferencrendiek lakták, de az utóbbi évben, a török hatalom bekövetkeztével a testvérek zaklattattak úgyszintén keresztény nyájaik is, úgyhogy javaikat és házaikat kénytelenek voltak elhagyni és Krisztus ellenségeinek átadni, amíg azután Isten újból felkelt és megmutatta hatalmát.»

1) A szerzetesek magánházakban húzták meg magukat és csak titokban tarthattak összejöveteleket, vallásos tanításokkal és a városra szakadt veszedelemben vígasztalásokkal látva el a keresztény hívőket. (•>. . .sed Anno 1600. superveniente Turca et Praesidio occupato, occupavit Ecclesiam quoque nostram, Fratribus ad privatam Dornum relegatis« . . . )

2) A kanizsaiak szép templomának tornyáról pedig lekerült a kereszt és félholdas dzsámiává, muzulmán imaházzá alakították át. Amennyire nem szerette a török a ferencrendi barátokat, annyira megbarátkozott csakhamar az orvos-tudományukról híres jezsuitákkal, akik 1612-ben, vándorlásuk közben a kanizsai basa hívására bevetődtek Kanizsára és itt két beteg asszonyt meggyógyítottak. Amikor pedig egy pécsi agát is sikerült a hasába képzelt kígyótól megszabadítaniuk, akkor a pécsi jezsuita-misszió engedélyt kapott, hogy a »hosszúhajú latin papok« Kanizsa várában letelepedjenek és itt (1650. körül) állomást létesíthessenek.

3) A ferencesek pedig zajtalanul, otthontalanul, de sohasem csüggedve lelkipásztorkodtak tovább, egészen 1690-ig, a vár vissza fo glalásái g. Még a török hódoltság ideje alatt épült fel a várban a kanizsai hívek kicsike szükség-temploma, az »Eeclesia Beatae Mariae virginis in Caelos assumptae«, melyben a török által hivatalosan befogadott jezsuiták hirdették Isten igéit.

4) A vár visszafoglalása után a jezsuiták, mint tábori lelkészek továbbra is adminisztrálták a kanizsai plébániát. Ugyanekkor azonban a ferencrendiek is elfoglalták helyüket az újra keresztény templommá szentelt dzsámiában. 1703-ban a várral együtt !) P. Szabó i. felj. 2) 1824. Can. Vis. 3) Halis i. m. 4) 1690—1730-ig kereszteltek nagyobb anyakönyve és P. Vajda János h. plébános beadványa a városhoz. (1889 febr. 8. L. városi levéltár !) A Szent Pétéi -templom mint török dzsámia (egykorú rajz)