Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)
Kanizsa vár története, írta Barbarits Lajos
új uralom alatt is a megszállók erényeinek legnagyobbika volt. A nagyobbszabású rabló-expediciók ezidőtájt Kanizsáról jártak Alsó-Ausztria tartományaiba. F.pen ez a körülmény érlelte meg a gondolatot a bécsi had vezetőségben, hogy nem szabad sokáig késni Kanizsa felszabadításával. Az ország rendei és a bécsi hadvezetőség Kanizsa elveszte után ébredt csak annak fontosságára és most már mindent megtett volna annak visszaszerzésére. Az 1601. évi és a következő országgyűlések egymásután szavazták meg a Kanizsa várát érintő védelmi intézkedéseket. Várakkal látták el a Zala, Kerka, Lendva, Mura vizek nyugatra vezető völgyeit, steier katonasággal megerősítették Nemtit és Eger várt, Kanizsa visszaszerzésére pedig hadsereget szerveztek. 1601. augusztus 12-én Ferdinánd főherceg 29.000 főnyi sereggel megérkezett Letenyére. Hadseregében ott volt Kelemen pápa 13.000 gyalogosa, 6000 spanyol lovas, 5000 horvát gyalogos, osztrák, magyar, olasz és német főurak csapatai. A sereg azonban először Székesfehérvár alá vonult és azt elfoglalva, szeptember 9-én este ért Kanizsa alá. A főherceg az ostrom vezetését ez alkalommal is Fülöp lotharingiai hercegre bízta. Amrát, Kanizsa basája, amíg az ostromló sereg székesfehérvári diadalát háromnapos dőzsöléssel koronázta meg, alig 3000 főnyi várőrségét az utolsó pillanatban 10.000 főre gyarapította, úgyhogy a teljes biztonság gőgjével üzente vissza Fülöp követeinek, akik a vár megadásái a felszólították, hogy me is prédálja drága porát/« Szeptember 11-én kora reggel Kanizsa körül a keresztény sereg öt ostromállásából egyszeire dördültek meg az ágyuk a pestistől tizedelt vár mind az öt bástyája ellen. A harmadik napon már köröskörül ingadoztak a várbástyák és ledőlt három ágyújával együtt a Zala-híd felett épített magas őrtorony, aminek kapuja a felső és alsó várudvart összekötötte. Gallon i műszaki ezredes a mai zsidótemető helyén megkezdte a várat körülvevő mocsár áthidalását. Ebben a munkájában egy talpak segítségével a mocsárrá rögzített lövegállásból védetten haladt előre. Nádból, íőzséből, homokzsákokból roham-hidat fektetett le. A híd el is készült, de a többször megkísérelt ostrom mindig összeomlott. Herberstein német ezredes csapata élén vakmerő bátorsággal rohamra indult a hídon keresztül, de amint a csapat a rőzse-útnak a várhoz közelebb eső első felére ért, a nagy súly alatt az egész alkotmány süllyedni kezdett, az ezredes és katonái nyakig a vízbe estek, kitűnő célpontjául a várfalakon hahotázó töröknek. Ezen a roham-úton többezer keresztény katona hagyta ott az életét, köztük a nagytudású és vitéz Galloni főmérnök is. Mikor a keresztény csapatot a rossz időjárás okozta járvány támadta meg (ami elől az olaszok csapatostól kezdtek megszökdösni), elhatározták egy együttes ostrom vezetését a vár ellen. A vár öt sarok-bástyájához öt irányból,sok ember 15 Kanizsa ostroma 1601-ben (egykorú rajz)
