Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)
Nagykanizsa a világháborúban, írta Barbarits Lajos
1916. év telét a nélkülözések minden láncát-tépett furiáinál feketébben keretezi az országos gyász : az ősz király halálának döbbenetes híre. November 21-én este, a »Zalm táviratának kifüggesztése után, nyomban gyászpompát öltött a város, kávéházakban, mozikban, mintha abban a pillanatban elvágták volna, megszűnt a zene. I. Ferenc József életében egyetlenegyszer, az 1896. évi csáktornyai hadgyakorlatok alkalmával, időzött 10 percet a kanizsai állomás perronján, amikor az ősz uralkodót a város hivatalosan is, szivéből is, óriási, lelkes tömegben üdvözölhette . Egy hónap múlva, december 30-án, megint díszbe öltözött a város, megint zúgtak a templomok harangjai. De ekkor már a gyász hangját ünneplő öröm váltotta fel. Ekkor koronázták a nemsokára mártír-sorsú királyt, IV. Károlyt. A koronázás szertartásánál Nagykanizsa polgárságát dr. Kovács Gyida járásbírósági elnök és Grünhut Alfréd képviselték. KÓRHÁZ- ÉS KASZÁRNYA-ÉPITÉS A világháború nemcsak a pusztulás és nyomorúság rémeivel ismertette meg Nagykanizsát, hanem gazdagította is új építkezésekkel. Már 1914 januárjában, amikor Nagykanizsa helyőrségének látszáma jelentékenyen emelkedett, szükségessé vált a gyengélkedő-háznak 30 ággyal való kibővítése. A hadügyminisztérium 1914 decemberében pályázatot hirdetett egy Nagykanizsán létesítendő kaszárnya építésére. Az új kaszárnya céljára a város több telket ajánlott fel, melyek közül a hadügyminisztérium a Teleky-út folytatásában lévő 20 holdat fogadta el. Ugyanekkor folytak tárgyalások egy 1000 személyes katonai üdülő építéséről is, amely célra a város a közkórház és méntelep között ajánlott fel telket. Az építkezés megkezdése a szigorú tél miatt tavaszra maradt. Ekkor az új kaszárnya tervei 2,500.000 koronás beruházást reprezentáltak. A terv szerint 1200 ember részére pavillon-rendszerben elhelyezett 12 épületet kellett építeni, úgy hogy az még 800 ember befogadására kibővíthető s így egy teljes gyalogezred befogadására elegendő legyen. 1915 április 26-án a pozsonyi katonai parancsnokság tartott helyszíni szemlét Nagykanizsán és egy 3000 személyes járvány-kórház részére kiszemelte a megfelelő helyet, a somogyszentmiklósi úton, 70 holdnyi területen. A magyar városok között hihetetlen tempóban indult meg a versengés a hatalmas méretű kaszárnya építkezéséért, amiből Nagykanizsa került ki győztesen. Annál kevésbbé versengtek azonban a járványkőrházért. A háborús epidémiáktól való rettegés idején írtózott ettől minden város, köztük Nagykanizsa is. Még a tavaszon meg is kezdődött a kaszárnya és a barakk-kórház építkezése. Nagyobbarányú és lázasabb tempójú építkezést nem látott Nagykanizsa. Katonák és foglyok százait alkalmazták a munkásseregben, csak hogy a munkát gyorsítsák. Mire elkészült, a Monarchia legnagyobb katonai kórháza lett a barakk-telep, 3000 beteg, 20 orvos, 500 főnyi ápolószemélyzet részére, külön gyógyszertárral, — 225 — 13»
