Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

A nagykanizsai hivatalok története, írta Barbarits Lajos

építkezést szorgalmazta, hogy azt 1914. előtt hitel hiányában nem lehet megkezdeni. 1914 júniusában végre kiírták a Kazinczy-utcai telekre, a mai helyére, a pályázatot, de mire a pályázat határideje lejárt, a világháború megbénította az elhatározásokat. 1907-ben Nagykanizsa mozgópostája veszedelemben forgott. Fel akarták osztani Zágráb és Pécs között. A két érdekelt város erőteljes akciójával szemben azonban TJnger Ullmann Elek, a nagykanizsai Kereskedők Társulatának elnöke, széleskörű megmozdulásban állította talpra egész Nagykanizsát, aminek eredményeképen sikerült a mozgópostát megmenteni. A 32 tisztviselővel, 24 altiszttel és szolgával működő nagykanizsai I. sz. postahivatal 1910. évi forgalma, a következő volt : Átment Feladtak Érkezett ajánlott levél — 58.224 drb 73.695 drb csomag, pénzeslevél .... — 79.762 » 91.924 » távirat 197.104 drb 37.003 » 41.156 » Befizetés Kifizetés , , ( 59.875 drb 76.445 drb pustautalvany j ^^ R ^ ^ R , , , , ,_ Ç 35.309 drb 5.345 drb csekk es postatakarék j 6,823.329 K 2,123.132 K A 209 telefonállomásról ugyanebben az évben 442.936 helyi, 7748 interurbán és 16.938 átmenő beszélgetést folytattak. Az összes évi jövedék 275.608 korona volt. (Mindezekben a számadatokban a pályaudvari és a kiskanizsai posta adatai nem foglaltatnak benn.) Az 1911. évi statisztika újabb 10% emelkedést mutat a forgalomban és 1912-ben a telefonállomások száma már 264, melyeken 687.000 helyi és 10.668 interurbán beszélgetést folytattak. Postai levélgyüjtőláda 18 volt a városban. 1913-ban •312 telefonállomás van. A postafőnöki székben Szommer utóda Roth Miksa, ez a művészlelkű, rajzoló, festő, jótollú, poétahajlandóságú, széles műveltségű ember volt, 1915-ben halt meg 49 éves korában. Hivatali utóda Harsay György lett, aki ekkor már 20 éve állott Nagykanizsán a posta szolgálatában. Amikor 1919 júniusában a vasutasok és postások egynapos sztrájkba leptek, ő volt az, aki a mellének szegezett vörösőrszuronvoktól sem rettent meg. Pedig a postásoknak nem valami rózsás volt a helyzetük a kommunizmus alatt, amikor mindig a »gyanúsak« közé tartoztak. A háborús esztendők hihetetlen mértékben megnövekedett postai forgalmáról képet nyújtandó, álljon itt 1915. évből az I. sz. postahivatal kimutatása : Felvétel Kézbesítés ajánlott küldemény 97.260 drb 126.806 drb csórna^, főleg Pilsenbe és harcterekre 96.768 » 164.751 » pénzeslevél 10.454 » — távirat 75.055 » 82.298 » utalvány 92.046 » 119.734 >> postatakarékpénztár 12,000.000 K 10,000.000 K — 206 —