Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

A nagykanizsai hivatalok története, írta Barbarits Lajos

Később, geográfiai helyzeténél fogva, önként adódó felesleg-elosztó helye lett messze vidékek termelésének és kereskedelmének. Dunántúl, sőt Horvátország mezőgazdasági produktumai Nagykanizsán keresztül vándoroltak ipari termékekért, fáért, vasért, fűszerért Stejerba, Karinthiába, Trieszt kikötőjébe. Zala, Somogy, Tolna, Baranj-a végtelen szekérsorai lepték el Kanizsa utcáit a híres kanizsai vásárokon. Száz és száz muraközi fuvarosnak adott egész életére kenyeret a kanizsai árúforgalom. A kereskedelmi élet fejlődésével a személyforgalom gyorsabbá tételére irányuló törekvések egyre nagyobb teret hódítottak. Nagykanizsán 1847-ben Tripammer Károly vaskereskedő benyújtott a városhoz egy »kötelezést, mely szerént Keszthely és Kanisa közt gyorsutazási Intézet létre állítását magára vállalya«. Az »intézet« nek Löwinger Izrael volt az elnöke és betéti társaságszerű alakulás volt. A városi tanács az engedélyt megadta

1), de a vállalkozás fiaskóval végződött s 1850-ben a Kanisai Gyors Kot si Társaság már perben volt Tripammer Károllyal, akitől a lovak és a kocsi vásárlására adott 470 forintot követelte vissza. A városi bíróság a követelést meg is ítélte és a váltókkal tele Tripammert végrehajtották, úgyannyira, hogy a jóakaratú vállalkozásért teljes anyagi romlásával fizetett.

2) Csány László, 1849 közlekedésügyi minisztere, gróf Széchenyi István korábbi elgondolását szerette volna megvalósítani. A Balatont és a Murát Nagykanizsán keresztül, hajózható csatornával szándékozott összekötni, hogy így új utat kapjon a tengerre. Csány vértanúhalálával ezeket a terveket is eltemették. A kanizsaiak hamar elfeledték a gyorskocsit is, meg a tengeri csatornát is, mert 1850 januárjában a »Soprony Németh Újhelyi vasúttársaság meghatalmazott vállasztmánya« írásban kérdezte meg a várost, hogy hajlandó-e a Nagykanizsa— Szombathely—Sopron—Bécs-i vonal és állomásépület megépítéséhez szükséges telkeket ingyen felajánlani. A város örömében felajánlott mindent, még amit nem kértek is. Adott 60 hold telket az épületnek, vágányoknak, magára vállalta a kisajátítási költségeket, erdeiből épületfát, mindezek tetejébe pedig német nyelven (!) kérvényt íit a minisztériumba, nehogy más város elüsse Nagykanizsát el •íő vasútvonalától.

3) Ennek ellenére is addig húzódtak a tárgyalások, míg 1854 decemberében egy másik, Nagykanizsa—Pragerhof-i vonal építésének ügyében tartottak értekezletet a városházán.

4) Most már két vonalért harcolt egyszerre a város. Mindkét harc sikeres volt, mert 1861-ben a csász. kir. szabadalmazott Déli 1 as pálya Társaság átadta a forgalomnak a Nagykanizsa—pyragerhofi, rövidesen a Nagykanizsa—budapesti és Nagykanizsa—soproni, majd 1865-ben a Nagykanizsa—barcsi vonalakat. Négy esztendő alatt tehát Nagykanizsa gazdasági élete felett óriásit fordult a világ. Nem kellett többé a 4—5 hétig poroszkáló, jellegzetes hosszú-szekéren "ázatni a portékát : kicserélte azt a gőzvasút egy-két nap alatt a kereskedelmi vonzás-terület egyik sarkából a másikba is aká/. A vidék gazdái ettől fogva még tömegesebben keresték fel Nagykanizsát, hogy árúikat továbbítani tudják s a helyi kereskedelem virágkora kezdődött, annál is inkább, mert az országban nagyon ritka lévén még a vasúti hálózat, Nagykanizsának nem voltak konkurrens vasúti M 1847. 674. városi közgy. jkv. 2) 1850. 224. jkv. 8) 1850. 22. és 204. jkv. 4) 1854. 1541. jkv. — 197 —