Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

A nagykanizsai hivatalok története, írta Barbarits Lajos

Ekkor már szakirodalmi és publicisztikai működése révén az ország minden részében tekintélyes jogászi neve volt. 1892-ben szabadelvű programmal képviselővé választották Csáktornyán. Mint törvényhozó több kultúrális javaslatnak, így a vallás szabad gyakorlásáról szóló javaslatnak is, előadója volt. Emellett külföldön is feltűnést keltett jogi könyvei, dolgozatai egymásután láttak napvilágot. Az Akadémia Sztrókay-díját, majd publicisztikai működéséért az Akadémia Bródy-díját nyerte el. A Wekerle-kabinet visszalépése után 1895-ben a Bánffykormány vallás- és közoktatásügyi minisztere lett, amikor is nagy felkészültségű harcosa volt az egyházpolitikai törvényeknek. Négy cikluson át Csáktornya, 1905ben Pécs választotta képviselőjévé. Tárcáját több mint nyolc esztendeig megtartotta s minisztersége a kultúrális reformok korszaka volt. 1906-ban a király a a közigazgatási bíróság elnökévé nevezte ki s azóta elnöke annak s mint ilyen, tagja a felsőháznak, amelynek elnökévé IV. Károly nevezte ki 1918 június 22-én. Wlassics Gyula nagy érdeme, hogy az 1918 november 16-iki ülésen a felsőház tuelomásul vette a képviselőház feloszlatását, de a felsőház nem oszlott fel, csak berekesztette üléseit. A felsőház újraalakulásakor így Wlassics Gyula bárót újra egyhangúlag elnökévé választotta meg. ^ ^ ^ A törvényszéknek Nagykanizsán történt végleges megtelepedése élénkséget hozott a város jogász-életébe. 1874-ben megalakult Nagykanizsán az Első Zalai Ügyvéd Egylet. A következő évben Zalaegerszegen megalakították az ügyvédi kamarát, mire a kanizsaiak Csengery Antal képviselő vezetésével deputációban fordultak az igazságügyminiszterhez, hogy a zalai ügyvédek érdekképviseletének szervét hagyják meg Nagykanizsán. Amikor ez nem sikerült, az Első Zalai Ügyvéd Egylet, mint felesleges, megszüntette működését. 1882-ben Eperjessy Sándor elnöklésével Zalamegyei Ügyvéd Egylet néven újraalakult, de ez a szervezkedés sem volt tartós. 1883 június 1-én Tamásy Béla volt országgyűlési képviselő, a 48-as szabadságharc egyik hős katonája foglalta el a nagykanizsai törvényszék elnöki székét. Székesfehérvárra történt áthelyezése után Cseresnyés Sándor debreceni törvényszéki bíró került a nagykanizsai törvényszék élére, 1885 áprilisában. 1885-ben feloszlatták a csáktornyai járás törvényszékét és járásbíróságát és idecsatolták Nagykanizsához, aminek ellenében azonban a bírói létszámot csupán eggyel emelték, holott a kanizsai bíróság amúgy is túl volt terhelve munkává

1, amit 1875-ig hat, azon túl hét bíró látott el. A nagykanizsai törvényszék területe 165.000 lelket számlált. A XIX. század vége több neves jogászt talált a kanizsai törvényszéken. Igv innét került a kúriához Szép Miklós, aki mint törvényszéki bíró, értékes tagja volt a város társadalmának. Nemrégen vonult nyugalomba Neusiedler Antal, a pécsi Igazságügyi palota — 170 —