Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)

Szeptemberi napok

Jellasich tömérdek húsért, kenyérért, borért, fáért, stb. csak egy fillért sem fizetett, liauem nyugtatváuyt adott, melyért — úgymond — az lesz fizető, ki ezen harczban veszt. Elkövetett garázdaságaikat, zsiványságaikat elsorolni lehetetlen. Ez valódi rabló csorda, mely hatalmas erő fedezete alatt jött más vagyonára élődni. Szőlleinket letarolták, legázolták, présházainkat felverték, a bort elfolyatván, a hordókat összetörték s tűzre vitték; sertéseket, majorságokat, hol lehetett ökröt oroztak . . . De mondom-: -ezeket elszámlálni nem lehet. Eddigelé négyet tudunk, kiket közölünk meggyilkoltak : hanem hiszen -nálunk is marad néhány szerezsán-köpönyeg és fegyver.' * , Csány László levele szerint, mely Keszthelyen szeptember 16-án kelt: „Báró Jellasich Kanizsán óhajtja seregét összpontosítani, onnan egy részét csapatainak Somogy felé küldendő. Kauizsán b. Jellasiclmak 7—8 ezer embere van,(szeptember 15-én s mintegy 30 ezer ember élelmezésére maga tön Jellasich a városbirónál rendelést. — A szokott élelmezésen és boron kivül megrendelt 60 mázsa dohányt, burgonyát és borsót, az esetben, ha rendelése nem teljesíttetik, dulással fenyegetőzik.

1' Jellasich serege 15-én, 16-án és 17-én folytonos vándorlatban vonult be Nagykanizsára. — Seregének más része Kottorinál jött át a Murán 16-án s vonult be. Ez a része a seregnek Muraközben nem sok kárt tett, kímélték a hasonnyelvü népet ; de amint átjöttek a Murán, prédáltak. Klénken illusztrálja pusztításaikat egy levél ez időből, melyet a „Nemzeti" hírlap szerkesztőjének irt innét egy képviselő barátja. Szívesen kiírnám az illető nevét s a helyet, de nem áll rendelkezésemre. „Ekkor — irja az illető — amint a Murán átjöttek, egy gazember német ezredes, Einbach nevű, megmondá : ez ellenség földje, requirirn! Képzelheted, mivé lettünk. Itt két helység tönkretéve, 370 birkámat, disznómat, boraimat elvitték ; a községnek többet 100 tehenénél és 150 sertést. Minden majorság kiraboltatott, agyonlödöztetett, s künn a legelőn összedarabolva hagyatott. Anyaszült-mesztelenre vetkőztettek az emberek, mindkét nemen levők. Semmi kegyelem. Sok örökre koldusbotra jutott. Cselédeimtül minden elvitetett. S hog}* házamnál tetemes kárt nem szenvedtem, a generális és mindannyi tiszt nálam szállásolásának — köszönhettem. General Krieger becsületes ember, de a csordának lehetetlen volt parancsolnia. Egyéb-