Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)
Szeptemberi napok
81 a csodálkozó asszony mondta: „Jézus Mária! hát még ezek is huszárok' ' Erről maradt rajtok a „Jézus Mária huszárok" gúnynév. A sereg java a határörök, szerezsánok és a vasasok voltak. A gyalog sereg másik fele a föld népe riugyes, rongyos, piszkos, kiéhezett nép. Egy része szuronyos puskával fölszerelve, más része vasvillával, fejszével, szénahuzó kapocscsal és szuronynyal volt fölfegyverkezve. Lelkesitő harczidaluk a folytonos „Krajlevicse Hf.árkó, uhu! uhu! uhu!" kiabálás volt. A sereg összes létszámát 30—35 ezerre becsülték. Negyven drb. ágyú és sok lőszeres kocsi jött velők. A magukkal hozott tömérdek szalonnát, vöröshagymát és a kettős zsákokba kötött kukoriczalisztet a barátok zárdájában a folyosóra és szobákba rakták. Az elöljáróságot fölszólitották: adjanak kenyeret, főzeléket. hust, bort és fát, mert különben baj lesz ! A biró dobszóval hitta föl a lakósokat a követelt holmik adására. Akinek nem volt lisztje, az elöljáróság gondoskodott, hogy süthessen. A kenyeret, babot, lencsét a városházhoz hordták-. hol a tanácsterem előszobájában és folyosón halmozták föl. A megjelent horvátoknak az emeletből dobálták a kenyeret, osztották a babot, lencsét. Az uraság pinczéjéböl 8—10 aki is hordókban szállítottak bort a táborba. Kilik Péter és Neusiedler Pál mészárosoknak hust kellett adni, kiknek azt íondták: „ 1 >ie Kammer wird alles zahlen!" A 7ittek a táborba sok tüzitat is és ennek daczára erőszakkal elvitték a fát az udvarokból, elégették a kerítéseket, sőt még a temetőben a kereszteket is. A kicsapott kertekből elhordták a kukoriczát, tököt, és nyersen ették. Szentgyörgyváron, Bagolyán 1) a pinczéket I eltörték, a bort megitták vagy elfolyatták. A talált ágyruhákat • összehasogatták, a tollat szélnek eresztették, a szilvafát és szellőtökét kivágták és ugy ették le a gyümölcsöt. A mezőn talált marhákat lelőtték. Ácsolt Ferencz Teleky-utczában lakó ácsot kertjében agyonlőtték és még egy pár ártatlan embert legyilkoltak. így mutatták meg, hogy miiyen kedves barátaink és testvéreink! — Jellasich kiosztott kiáltványában kedves barátainak és testvéreinek nevezett bennünket. No, de a kanizsaiak sem maradtak ám adósok ezért a ') Szőllöhegyek nevei.
