Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)

Szeptemberi napok

— harmadik szerint Szentilonát foglalta el főhadiszállásul. S amint ezt Muraszerdahelynél a nemzetörök meghallották, a murai hidat fölégették, de a kompokat otthagyva, a nemzetőrség visszavonult: Horváth Mihály történetírónk szerint pedig: Jellasich szeptember 10-én végre kiadta a rendeletet, hogy seregei másnap reggel a Dráván átkelvén, Magyarországba induljanak. Varasdnál a Dráván 20 ezernyi, jobbára jól fölfegyverzett sereg ment át Muraközbe. Ugyanaz napon (t. i. szeptember 11-én Légraanál és Perlaknál más osztátyai törtek át a Dráván, részünkről sehol nem találván ellenállásra." — — Zrínyi Károly „Csáktornya monograíiája" czimü munkájában a következőleg irja le a horvátok betörését: „A horvátok 1848-ban szeptember 10. és 11-ike közti éjjel lépték át Grammont ezredes vezetése alatt Varasdnál a Drávát s szálltak táborba Puscsinánál (Pusztafa). Maga Jellasich — környezve vörös köpönyeges szerezsánjai által, kik testörségét képezték — szeptember 11-én reggel Légrádnál kel át a Dráván s a Muraközön végig vonulva, Csáktornyán találkozik első hadával. Tgyancsak erre veszi útját Róth és Philipovics vezérlete alatt tartalékserege is, mely mint Jellasich hadteste 10.000 szlavóniai határőrből állott. Számra nézve Jellasich kétségtelenül jelentékeny haderő felett rendelkezett. De ez csak papiroson festett ig}\ A valóságban egész, serege — 3—4 ezer igazi katona kivételével — nem ért egy töltésnyi puskaport. Gyülevész, martalócz nép ; kellő felszerelés, katonai fegyelem, sőt vitézség nélkül. Vannak még városunkban (Csáktornyán) polgárok, kik még emlékeznek erre a szerezsánok, népfelkelők, kaszások tarka-barka egyvelegéből állott csőcselék seregre. Szemeik előtt látják még a Csáktornyán toborozott magas erőteljes szerezsáuokat vörös köpenyeikkel és sapkáikkal ; aranyozott ke«^kenycsövü, hosszú puskáikkal ; egy pár pisztollyal és handzsárral övükben -- durva, elvadult arczukon a rablás ás gyilkolás vádját visszatükröztetve. De visszaidézik emiékezetökbe a toprongyos népfelkelőket és kaszásokat is, ezt a rongyos, mezítlábas, furcsa népséget, melynek egyrésze fegyvertelenül, vagy rozsdás puskával követte a ..nagy" bánt. Amennyi csavargó, dologkerülője, útonálló banditája csak volt a határőrvidéknek, az mind a bán seregéhez csatlakozott.