Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)
Augusztusi napok
49 tűje szerint a kiindulási naptól, d 1 már a hazaköltözésben a lizetés csakugyan igazságtalan lenne, minthogy a törvény értelmezési két fizetésen kivül, ha 12 hónapban 12-szer változunk, 12-szer többet fizetünk, igy tehát megadjuk az élelmezést, és ezzel nem lehet mondani, hogy eleget nem tettünk az igazságnak és a törvénynek — meg vagyok győződve, hogy" uram Eötsém, és a tiszt urak véleményemet, mely bizony nem a magam hasznát tárgyazza, a legénységnek megmagyarázzák, azok meg fognak nyugodni, és meg fognak menet az élelmezéssel, jövet a díjazással elégülni. 11a meggondoljuk: minő sanyarúsággal küzdünk ellenségünkkel a Dráván tul, nem lehet nem fájlalni, lia részünkről, kik perczröl-perozre nagyobb veszélylyel fenyegettetüuk, kik előtt nem egy néhány napidíj nélkülözése, hanem az örök megsemmisülés áll, olyan követelések tétetnek, melyéknek ilyen iszonyatos körülményekben a gondolatban fel sem is kellene merülniük. Azonban én bejelentem a kormánynak, lia az helybenhagyja minden változásról a törvényalkotásnál nem sejtett fizetéseket, utóbb akár én, akár m;í s bizonyosan utalványozni fogja; hisz én nem a magam pénzéből tevém a fizetéseket, a mit meggazdálkodok, a hazának gazdálkodom meg: ha az gazdálkodásomat tulszigorunak tartamija, a fizetést megrendelni mindenkor hatalmában álland. Hozza Isten önöket kedves balitonmelléki bajtársainkat minél előbb, értesülve megjelenésükről, meg fogom önöket látogatni, a midőn a tisztelt urakban régi bajtársakat van reménységem láthatni. Az előbbi utirendbe változást szükséges tenni ; most utirendjek leend: Nova, Kapornak, Szántó. 1 dvözlésemet kérem jelenteni otthon a rokonoknak. Kelt N.-Kanizsán, augusztus 3-án, 1818. Csány László kir. biztos." Hiába! akkor is szeretett némely ember a zavarosban halászni, s nagyobb gondja volt kinek-kinek az erszénytömés, mint a haza sorsa. I gy hiszem, hogy Csán^'-ezt a levelet V. L. akkori tapolczai főbírónak irta. Nem ok nélkül volt pedig Csánynak figyelme Y.-ra irányozva s foglalkozott vele annyiszor és kényszerítve érezte magát neki oly kemény hangon irni; élő tanuk vannak még s bizonyítják, hogy vonakodott megtenni a haza védelmére 5
