Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)

1848. márczius 15-től julius végéig

45 ezéheket, iparegyesületeket stb., hogy egy kiadott revatlapot töltsenek ki : ki mennyi és miféle ruhadarabokat tud előállítani. Erre a válaszadást a miniszter, de a megyei bizottmány is erősen sürgette. A julius 26-iki képviselőházi ülésben szó volt Zalavármegyéröl, illetve Muraközről, mely egyházi tekintetben akkor is mint ma is elég jog- és oktalanul) a zágrábi püspökséghez tartozott. Nevezetes s ránk nézve érdekes Bogdanovics Vilibaldnak a képviselőház elé terjesztett azon inditványa, hogy a zágrábi püspök, és aurauiai perjel jószágai — mint rebelliseknek jószágai — zár alá vétessenek. A képviselőház ez indítványt elveté s Bogdanovics is visszavonta. De felkarolta és magáévá tette ezt PalóczyLászló a baloldal zajos helyeslése közt. ..Magáévá teszi pedig azért, mivel Horvátországban a papság veszedelmes szerepet játszik, a lázadókat pénzzel segitik, s igy vagyonaik forrását tölök elzárni óhajtaná . . . Mint tudva van, a zágrábi püspöki megye Zalamegyének muraközi vidékére is kiterjed. Természetesen tehát ezen papság a zágrábi püspökkel összeköttetésben áll. Nehogy pedig befolyása által az emiitett püspök itt is valami bajt okozzon, javalja, hogy hagyassék meg a cultusmiuiszternek. miként addig is, mig a püspökre nézve rendelkezés fog tétetni, a zalamegyei m í aközi papságnak a zágrábi püspöktöli függése megszakasztassék. (Helyeslés.) Zákó István ennek ellene van. mert szerinte ez Horvátországban reactiót szülne. Kötvös József (cultusm.) Felhiva érzi magát kinyilatkoztatni. hog}' a legbiztosabb kútfőkből eredő tudósítások alapján biztosithat ja a házat, hogy a muraközi papság mindent elkövet a csend, béke és nyugalom fentartására. (Tetszés, i Ami az els/akitást illeti, mivel ez régi kívánsága Magyarországnak, a mennyiben ez a maga módján történhetik, eszközölni fogja. (Helyeslés») Besze János a Palóczy által telkarolt indítványt tárgyalni kívánja. A jószágokat a rebellisek és Jellasicli kezében feg}*vernek tekinti, ezt pedig ki kell az ellenség kezéből ragadni. Nem tartja a nemzet méltóságával megegyeztethetönek azt. hogy a rebellisek jószágait azért nem merjük confiscálni, mert félünk a reactiótól. Utoljára ezen félénk kíméletet annyira viszsztik, hogy azt fogjuk mondani : ne beszéljünk magunkról,