Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)
Csány László
319' gazdaságodat és nősülj meg kedves Barátom ; bizony-bizony mondom, ha van földi boldogság, ugy azt csak a házi nyugalmas családi élet nyújthatja. Még egyszer kérlek, ne búslakodj felettem, légy szeretett barátom meggyőződve arról, hogy rám nézve ez valóságos szerencse, gondold meg, miképpen szenvedhettem volna én ki egy várbörtönnek kinjait! . . . Igaz, megszökhettem volna ugy, mint a többi miniszterek, de én a szökést, mint az öngyilkosságot, gyávaságnak tartom; ha használni nem birtam hazám ügyeinek, annak tudok martirja lenni. ítéletembe^ a Dinastia lerontásának igyekezetével vádoltatom, Isten tudja, hogy a 14-iki áprilisi határozatban részt nem vettem, én republikánus soha sem voltam, bizonyitja a sereghez adott Proklamáczióm, de ha arról vádoltattam, mit sem tehettem ellene; az bolond, ki Magyarországon Republikáról álmodik. Légy nyugodt szeretett barátom, utolsó kérésem is Jb.ozzád, hogy éljél családi nyugalmas életet, procul nogitiis, szeresd a hazádat és királyt, üdvözöld rokonaimat és mindazokat, kik felölem k dvesen emlékeznek, ölellek száz meg százszor, hived a sirig — Csány. U. i. Bútoraidat is keressed fel, a magadét vedd ki, ami láda a Bródinál elfoglaltatott, abban is csak a Sziditöl (Inkey Szidi, Csány Elek özvegye) kapottak az enyhnek, Doktorod ismeri a tiedet, két ezüst kis gyertyatartó is, melyek utolsó időben nálam voltak — a tied, és az ezüst szelencze is, azokat minden szomszédaid ismeri. Még egyszer Isten veled szeretett kedves barátom, ki fellebb: Csány." — — _ — Az Ítélet kihirdetése után másnap, vagyis október 10-én történt meg a kivégzés. Az „Újépület"-tel szemben levő Luczenbacher-féle faraktár telepen lőn végrehajtva. Mielőtt utolsó útjára elindult, gondosan megfésülte szakállát, hegyesre pödörte ki bajuszát. - Minek az már? — kérdé tőle a börtönfelügyelö. — Teljes diszben kell menni a csatába. Reggel 6 órakor az „Újépület"-bői együtt kisértettek ki a vesztőhelyre báró Jeszenák Jánossal. Hűvös lévén az idö, Jeszenák kissé fázott, didergett, vagy talán ideges reszketés fogta el az utolsó uton. Csány odaszól Jeszenákhoz :
