Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)

Csány László

314' — Tudom, — feleli rá, — de halálommal legalább a nemzetnek testamentumává leszek : mert előbb belefáradnak a hóhérok az üldözésbe, mint a népek a szabadságért való küzdelembe. Augusztus 13-án, a fegyverlerakás napjának kora reggelén a Csánynál levő kormányférfiak és képviselők azon tanakodtak, kinek adják meg magukat: az osztrákoknak-e, vagy az oroszoknak? A többi mind ugy látta jobbnak, hogy az osztráknak, Csány volt az egyedüli, aki ugy határozott, hogy ö az orosznak adja meg magát. Délelőtt fél 10 óra tájban reggeliztek a tábornokok. Reggeli után feláll Gőrgei az asztaltól és azt mondja: — Urak készüljünk! S nyomban reá Görgei a beteg Csányhoz sietett, hogy búcsúzzék tőle. És a máskor kemény, szinte zordon katona ellágyulva, könyezve borult Csány nyakába. Amire Csány hangos zokogásban tört ki éa fuldokolva, megtagolva a szókat, zokogta: — Szegény hazám, . . . szegény magyar hazám! A többi tábornok is mind elbúcsúzott Csánytól — örökre. Görgei a búcsúzáskor ajánlotta Csánynak, hogy meneküljön Pankota és Magyarád felé Törökországba. De Csán}' erről hallani sem akart. Azt felelte Görgeinek: — Hazámért éltem, hazámért akarok meghalni. Idegen föld nagyon nyomná tagjaimat. Itthon a halál is édesebb, mint künn az élet. És maradt. Bohusék kastélyában várta be a fegyverletételt. Gőrgei és a tábornokok pedig elmentek fegyvert lerakni. Es augusztus 13-án Világosnál — a legújabb orosz kimutatás szerint — lerakta fegyverét : 23,163 gyalogos, 4,830 lovas, 2,551 tüzér, Összesen 30,544 félisten. Ezek között volt 1426 törzs- és főtiszt. Továbbá 144 ágyú ás 7012 darab ló jutott az oroszok birtokába. Ekkora fegyveres erővel és ilyet cselekedni ez mégis csak — hazaárulás! !