Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)
Csány László
301' hiányzik, mert megtettem az intézkedést, — hogy Elesdtől Kolozsvárig mindenütt a futárok számára jó három lóval könnyű szekér folyton készen álljon. Erdély a legborzasztóbb jeleneteknek színhelye. A vérengző események, rablások, gyújtogatások még mindig napirenden vannak és azok kölcsönösen gyakoroltatnak, egy helyt az oláh, másutt a magyar által. Mozgó őrseregek alakulnak ; feladatunk a feldúlt, békevesztett Erdély nyugalmának visszaszerzése s e végre az oláh falvaknak lefegyverzése, a fellelhető gyilkosoknak, rablóknak, gyujtogatóknak összefogdosása. De fájdalom a könnyű alakulásra a rablásvágy szolgál ingerül, mi minden eddigi intézkedések daczára gyakorlatba is vétetik és még nagy távolságban mutatkozik a kilátás annak megszüntetésére." 1) Febr. 4-én Csány azt hallotta hirből, hogy jönnek a székelyek segítségül. Nyomban irt hozzájok egy kiáltványt, kinyomatta 2000 példányban, s elküldte a székelyföldre s ott szétosztatta. Ez a kiáltvány oly szépen beszél Csány hazafiságáról, s oly szépen jellemzi ott magát is, hogy épülésül szolgálhat nemcsak a jelen nemzedéknek, hanem az utókor fiainak is, azért im itt közlöm : „Szózat a székely nemzethez. A hir szerint a székelyek 10000 fegyveressel jönnek rokonaik, a végpusztulással fenyegetett magyar testvérek segítségére. Bármily nagyszerű e jelenet s bármily jól esett lelkemnek a testvériességnek s a kötelesség teljesítésének ezen ritka példája, de őszintén bevallom, hogy reám nézve váratlan, meglepő nem volt. Hiszen ki ezen kételkedett volna, az a vitéz székely nemzetet legkeservesebben bántotta és gyalázta volna meg. Nemzetünk ezeréves történetének szokszor borús, de gyakran fényes, dicső lapjain tündöklőn állanak a székely nemzet vitéz, elszánt tettei följegyezve, s bár karja súlyát mindig igazságos ügyben érezteté elleneivel, s bár mindig a szabadságért küzdött s ontá vérét, de soha igazságosabb ügyért, mióta az emberi nem él, fegyvert nem fogott nemzet, mint a magyar nemzet. Királya önként egyezék belo szabadságába, megesküvék, hog y megtartja s tartatja; s alig néhány hónap múlik el, ») „Ei\ Muzeuui" 1897. 429. 1.
