Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)
Csány László
272' nak, de — „nagygyűlés" tartását kérik. Ez érdemben őfelségéhez fel is irtak. Az lett az eredmény, hogy október 29-én a kir. biztos „nagygyülés"-t hirdetett, elnökölt és a leérkezett kir. levelet felolvasta. Erre a biztos ellen szörnyen kikeltek, mindenféle bántó és sértő szóval illették. Felállt Csány László is. Ekkor 33 éves fiatal ember, tele tűzzel és hazafias daczczal. Felállt — szokása szerint kardjára támaszkodva — és beszélt: „Minekutána őfelsége ily rettentő büntetés alatt azon két tárgyról (katona és hadiadó) való tanácskozást eltiltja, melyet excellentiád mint kir. biztos nagy sérelmünkre teljesített, ezekről már többé nem szólhatunk; egyedül excellentiádnak vétkes cselekedetei, fényes hivatalával való visszaélései teszik tárgyát előadásomnak. — Excellentiád már hányszor csalta meg szegény vármegyénket? Tavaly megigérte, hogy a kir. biztosságot ellenünk felvállalni nem fogja, felvállalta és még hatalmának határait is vétkesen áthágta, minket azzal fenyegetett, hogy még testvérének fejét is őfelsége parancsára a lábai közé teszi. Excellentiádtól, aki ország zászlósa, ki a fötörvényszéknél biró és még elnök is, mit várhatunk? Excellentiád a mi megyénkben a rossz emberek pártfogója, a maga jószágában az adózó szegénységen tisztjei által zsarolásokat tesz ; magát ugyan azzal menti, hogy a tisztjei vétettek, de mivel ezeket el nem bocsájtotta a szolgálatból, világos, hogy excellentiád velők a zsarolásban egyetért. Mi excellentiádhoz minden bizodalmunkat elvesztettük és azért az art. 36:1536. avégett reprezentálunk őfelségének, hogy excellentiádat hivatalától megfosztani s minket ezen igától megmenteni méltóztasson." — Acclamatió ! — Vivat ! — Actiót kell ilyen embernek rendelni! — Talán jó volna, ha magától önként lemondana hivataláról, — mondogatták a jelenvoltak Csány beszéde után. És sok egyéb sértegetésekkel illették délután 1 óráig. 1) Ekkor eltávozott Amadé a teremből, s amikor kilépett az ajtón, Csány László a teremben levők fülehallatára „torkatátva" odakiáltotta Smidegg grófnak : — Lyukas a csizmád. (Pedig dehogy volt.) !) Bátorfi,: Ad. Zalam. tört. II. 146.
