Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)

Csány László

269' 1814. ápr. 1-én bevonultak Párisba. Csány is részt vett az „emberi nem felszabadításában." Május 4-én Csány ezrede Olaszországba ment, liogy visszahelyezzék szárdiniai trónjára I. Viktor Emánuelt. 1815. május 1-én Tolentinonál csata volt Murát ellen. Az osztrákok győztek. És e hónapban be is fejeződött a „népek háborúja." Csány e hadjáratban égési sebet kapott a lábán, amely holtáig sem gyógyult be teljesen. Éppen ez a seb kényszeri^ette főképp reá, de az osztrák katonai szellem is, hogy odahagyja a katonáskodást. De kényszeritette s kedvét szegte az is, hogy az osztrák hadseregben magyar ember csak alig haladhatott előre és ez okok miatt Csány László 1818. julius havában — főhadnagyi ranggal — kilépett a hadseregből. Az is mondatik Csányról egy helyen, hogy „kapitány lett a IV. György angol király nevét viselő ezrednél." Ez azonban bizonytalan. Biztosnak csak a hadügyi levéltár fönebbi adatait vehetjük. Megválván Csány László a katonai élettől, 28 éves korában hazajött. Csánban telepedett meg testvérénél a közös birtokukon. István halála után ő vette kezébe a gazdaság ügyeit, gazdálkodott, amely idő alatt zalavármegye táblabírája is lön. Ez időtől, vagjns 1818-tól fogva Zalavármegye közéletében előkelő szerepe volt mindig. Jelen volt minden megyei gyűlésen ; vármegyei szereplésének nyoma van 1848-ig megyénk jegyzökönyveiben is. Minél inkább igyekeztek a buta osztrák katonai rendszerrel és szellemmel békóba verni Csány lelkét, ő annálinkább rajongott a szabadságért., a népek szabadságáért. Mert urnák született, független embernek ; maga el nem fogadta, de másokban sem tűrte a szolgaságot, pedig parancsolásra, uralkodásra született jellem volt. És Olaszországban töltött katonáskodása jó hatással volt emberies és világ felfogására. Szabadságvágyát csak fokozta a karbonárik radikális eszméivel telitett, örökké mosolygó, derült, fényes olasz égalj. Erélyes rendszerető ember volt. Katonás szigorúságát megtartotta holtig, daliás alakját késő koráig. Fiatal éveiben, kivált huszártiszt korában — „sugár termetével, érdekes barna arczával mindenütt feltűnést keltett, — irja róla Tuboly Viktor. Nem csuda tehát, hogy Deák Klára (Deák Ferencz testvérnénje) ideálképpen zárta szivébe a daliás