Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)
Csány László
2éS jelentését 1847-ben Csán}' László maga fogalmazván meg, ő maga igy nyomatta ki : „Csáni Csány Elek." A község neve is igy fordul elö a szövegben : Csán, Alsó Csánban. A Pallas-féle uagy lexicon 2-ik kötetének autográfgyüjtemény lapján is ugy van meg vértanunk sajátkezű névirásának lenyomata : Csány László. De meg a nyomtatásban kijött kiáltványain is igy van : Csány László. Nekünk is tehát ug} r kell Írnunk, nyomatnunk, aliog)- Csány László irta és nyomatta. A család ö^i fészke Csán, magyar falu a Zala vize mellett. Nevöket is valószinü e falutól vették, mert „Chan" 1019-ben már áll, mezőváros volt ekkor, piaczi vámját Szent István király a zalavári apátságnak adományozta. Plébániája 1749-ben keletkezett. 1877-ben birtokos volt itt Nóvák Ferencz, nyug. hétszemélynök. A Csány-féle birtok és kastély jelenleg gróf Batthyány Pál uré. Valamit a Csány-család czimeréröl is. 1782-ben, Töl Csánban kelt egyezséglevél eredetijén Csáni Antal, Imre, Márton és Mihály spanyolviaszba nyomott pecsétjeit találjuk, négy egyformát, amelyek pecsétgyűrű lenyomatainak látszanak. Ezen a következő czimer van : egy nagyobb oválalakban kisebb oválalak, ebben egy ökörfej, a szarvak közt csillag, az oválra ráhelyezve ötágú korona. E fölött a nagyobb ovál felső mezejében ismét az ökörfej a csillaggal. Az ökörfejek alatt félkör (talán félhold), a két végén egy-egy csillag. (Az egyezség levél eredetije Nagy Károly ur volt orsz. képviselőnek régi levelei közt van Andráshidán, fia Nagy László ur birtokában.) Végül itt adom az ujabbkori Csányak, benne Csány László vértanunk leszármazási táblázatát is. Osszeállitottam pöriratok, egyéb okmányok alapján. Hiteles, mert örökösödési perek alapjául és bizonyításul szolgált minden adata. (Lásd a 266. old.) íme, ez a Csány-nemzetség rövid története. Neves férfiak voltak közöttük, előkelő szerepet vittek mindig főképpen Zalában, de Vasban is. Azonban mindannyijuk közt legkiválóbb volt Csán}' László, a teljeshatalmu országos biztos, utóbb magyar miniszter, végre az 1848 — 9-iki szabadságharcznak vértanuja.
