Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)

A 7-ik honv.-zászlóaljról

, í a 7-ik honvédzászlóaljról. (Kássa Lajosnak a „Történeti Lapok" 1892. évi 16. és 18. számában megjelent kis közleménye alapján.) Történt, liogy 1848. ápr. havában Keszthelyen a „Georgicon" gazdasági tanintézet hallgatói a nagy mozgalomban, a nemzeti lelkesedés közepette kezdték elhanyagolni könyveiket. Többet voltak a nemzetöri gyakorlaton, mint az iskolában. Eh, mit most a tudomány? — gondolá ápr. vége felé Reischer Endre intézeti tanár, hiszen nem annak az ideje van most. Es tartott a „praktikáns"-oknak olyan hazafias, tüzes beszédet, hogy azok félrelöktek ekét, boronát, taligát, könyvet s elhatározták egy önkéntes csapat felállítását, még pedig „Zalamegyei önkéntes csapat" czimen. Egyébiránt ezt már emiitettem is egy helyen könyvem elején. — Felszaporodott a csapat 200 före. Es őrködtek a keszthelyi határban s a városban. De lassankint kiapadt a tagok erszénye, gyérült a mások támogatása is, szóval züllésnek indult a lelkes kis csapat. Éppen jókor talált menni Keszthelyre egyszer — május elején — Csány László, (még ekkor nem kor. biztos.) Reischer tanár Csány gondjaiba ajánlá a kis csapatot. Csány meg is igérte, hogy mindent meg fog tenni a hivatalos vármegyénél támogatásukra. És meg is hivta Kássa Lajos, Szekovics Pál és Meleg Jenő csapatvezénylöket a május közepe táján tartandó megyei közgyűlésre, hogy őket a gyűlésen bemutatván, személyes megjelenésükkel is megnyerni segitsék a vármegye támogatását. Zalaegerszeg város férfi- és növilága lelkesedéssel, kitünö szívességgel fogadta az egyenruhában megjelent vezénylőket. De ám a megyegyiilés semmiféle hivatalos támogatást nem igért meg. Csillagh Lajos alispán ugyanis felszólalt s azt mondta, hogy mivel ö a kormánytól semmi ilyenféle önkéntes 18