Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)

Az 56-ik honv.-zászlóaljról

255' Elfoglalták Marczalházát ellenállás nélkül, mert előlök Pott. osztr. vezérőrnagy gyalogosai megfutottak. Es futvást futottak Érsekújvár felé. Az 56-sok három napon át kergették őket, de sehol be nem érhették a gyorslábú németeket. Ahogy a Dunántul megtisztult az ellenségtől, az 56-ik zászlóalj Mednyánszky ezredes vezetése alatt Veszprémet szállta meg. Itt voltak akkord is, amikor menekülő honvédek aug. 14—15. körül hozták a hirt, hogy — Görgei Világosnál lerakta a fegyvert. Mednyánszky a szomorú postákat elzáratta. De csak jött neki a parancs, hogy a lehető leggyorsabban vonuljanak vissza Komáromba. Hozzájuk csatlakozott Noszlopy ,,zala—somogyi szabadcsapata" is. Egy nap és két éjszakai meneteléssel aztán, elcsigázva, gyötörve és elcsüggedten meg is érkeztek Komáromba. Elkövetkezett a komáromi vár feladása is. Szept. 20-án nagy haditanács volt. Minden csapatból 1 százados és két hadnagy is jelen volt azon. Az 56-ik zászlóalj tiltakozott a vár feladása ellen. Oszterhuber Péter századost bizta meg a zászlóalj, hogy tiltakozzék az 56-sok nevében. Az ülés roppant viharos volt. Es a midőn Oszterhuber a küldői nevében a feladás ellen nyilatkozott, azt a választ nyerte: „ellentállás esetén az 56-ik zászlóaljat megtizedelik." Tehát elvégeztetett ... A vár feladatott ... „Az 56-ik zászlóalj — ezt Tóth Károly beszéli tovább a dunahidfői 4—7. számú sánczokuál október 2-án alkonyatkor rakta le a fegyvert. Ekkor hangzott el az utolsó vezényszó : fegyvert gúlába! A tölténytartókat és hornyukat szuronyokra függesztették. A fegyvergula közepére pedig a Királyrévnél megvédett zászlót helyezték. E lélekrázó jelenetre a ^ honvédek a szuronyok közé temetett zászlóra rohantak. Lobogóját darabokra tépték, foszlányait pedig drága ereklyeképpen egymás között kiosztották... Kjszakára az 56-ik zászlóalj embereit is a belső vár déli oldalához vezették. A gyászmenet ut áu ott virradt rájuk a legszomorúbb nap. Korán reggel kezükbe nyomták a kisérölevelet és az ellenségtől kapott uti alamizsnát. Komáromból kerültek haza a többi közt: Resni őrnagy, Tóth segédhadnagy, Farkas főhadnagy, Martinkovics Károly százados, Pserhofer főhadnagy, Balogh Gábor főhadnagy, Königmayer Jáuos főhadnagy, most Neszelejben földbirtokos; Oszterhuber Péter százados, Bogyay főhadnagy, Paty hadnagy,