Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)

A 47-ik önk. honv.-zászlóalj tört.

238 megtartottuk. Csak este, mikor már a sereg zöme biztos távolban volt, nyakig érő vizben gázoltunk át s huzódtunk utánok. De nem akarom hosszasan leírni a 47-ik zászlóalj s vele együtt a további magam esetét, küzdelmét, csak röviden megemlítem a csatahelyeket, ahol tűzben voltunk, melyek igy következnek : Bicske, Isaszeg 49. ápr. 6., Yácz ápr. 19., Nagysarló ápr« 19., Komáromnál kétszer ápr. 26., "Vágszerdahely, Buda máj. 16. és 21., ismét Komárom juh 2. és 11., Yácz, Zsolna, Debreczen s utoljára Aradon vivott csatákban vettem részt. — Hogy nem nagyitok, hivatkozom Zalaegerszegen még élő több barátomra s bajtársamra. Még annyit bátor vagyok följegyezni, hogy zászlóaljunk a komáromi vár felszabadításánál különösen kitüntette magát; hol szintén lovasság ellen kellett küzdenünk. Midőn teljesen körűizárattunk, az ellenség soraiból egy főtiszt a legénységünket arra tüzelte, hogy tisztjei ellen forduljon s ők kegyelmet nyernek, nem lesz semmi bántódásuk. — Mi tisztek erre első sorba léptünk s szuronytszegezve védtük saját legényeinket. Hozzám egy dragonyos-lovas oly közel jött s ugy vágott, hogy ha Hertelendy Kálmán nincs mellettem, életemmel fizettem volna; de ő elhárította a végzetes csapást. — Itt ismét számosan elestek s részint megsebesültek a mieinkből. A kitartó ellentállásért másnap vörös -sipkával akartak megjutalmazni, de mi nem akartuk elfogadni. Buda vára ostrománál szintén a mi zászlóaljunk indíttatott a „Vérmező" felöl egyik első rohamra. A vár meredek falait létrákon is mászva, haladtunk s -foglaltuk el. A gyászos végű aradi fegj^verletétel után az aradi zsinagógába zárattunk, honnét Nedeczky István volt Sándor-huszár ezredbeli főhadnagygyal kiszöktünk, de délután elfogattunk s a Sándor-huszár-ezredhez minden megvizsgálás nélkül besoroztattunk, honnan teljesen fölszerelve kisértettünk Csehországba. Itt 10 évet kellett eltöltenem. Hazajövetelem után 1863-ik évben mint „ügyvédi irnok" szolgáltam. Itt ért a lengyel forradalom hire. A szabadság eszméje annyira belém volt oltva, annyira hive voltam, hogy hazámat elhagyva, felcsaptam katonának. — A második évben másodszori kimenetelemkor az a fátum ért, hogy elfogtak s három hónapig Krakkóban mint fogoly maradtam : 3 magyar,