Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)

Az utólsó napok

232 ts újságolvasás is meg volt engedve, de 1852. óta eltiltattak az utóbbitól. Ha valaki dolgozni akart valami munkán, külön szobában a meghatározott órák alatt tehette, de — felügyelet mellett. Csak a térparancsnokság áltál megvizsgált könyveket lehetett olvasni. Nagyobbrészök olvasással, kisebb részük faragással rövidité idejét. Este 9 órakor megszűnt a világítás, a bádog mécses. November—áprilisban füthettek maguk. Mindegyiknek volt külön vaságy, lepedő, szalmazsák, szőrtakaró. Meg volt engedve a saját ágynemű használata és a saját ruha viselése. Máskülönben szürke posztóju fegyenczruhát hordtak. Szeszes italok tiltva, csak betegeknek, gyengélkedőknek adatott orvosi rendeletre. Levélírás — de csak egy megnevezett és bejegyzett egyénhez — 8 hónapban egyszer engedtetett a térparancsnoksági szobában katonai őrizet mellett, de csak latin, német, franczia nyelven. Pénz a fogoly kezénél nem lehetett ; amit küldtek kinek-kinek, a térparancsnokságnál volt letéve; élelmezés javítására belőle adatott naponkint 1 frtig, ami megmaradt, kiszabadulásakor visszakapta az illető. Minden fogoly 10 krt kapott egy napra, ebből került ki az élelmezés, hetenkinti mosatás. A gazdagabb fogoly megoszt á falatját a szegényebbel. Otthonról is kaphattak a foglyok ruhát élelmiszert, pénzt. Amint mondám : sorsuk a foglyoknak elég tűrhető volt. De ám mit ért mindez egyéni szabadság nélkül. Es oda volt a Haza szabadsága és függetlensége is ! * Az eseménj

7ek elbeszélését befejeztem ezzel, s bezárom azzal a kijelentéssel, hogy — nem fog az a nemzet elveszni, melynek ily dicső múltja van, —- és büszkén állhat meg Zalavármegye a történelem s az utókor Ítélőszéke előtt, mert nálánál különben és jobban egyik vármegyénk sem tette meg kötelességét a Haza és a Szabadság szolgálatában.