Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)
1849. Az év első fele
209 kell. Elmentem velők Csiba Károly kasznárhoz, ki azt mondta, hogy zab nincs, de árpa van. Ezt nem fogadták el, nekik zab kell. Akkor elmentem Zsignicz Mihály községi esküdthöz, aki jelenti, hogy lesz zab. Elment velük egy házhoz, a katonákat künn hagyva, bement a házba, le a kertnek kifelé tovább állott. Mi pedig reggelig a szállásmesterrel az istáló padlásán lapitottunk. Sok minden történt velem, de holmi apró mozzanatokat nem látok szükségesnek jegyzékbe venni. De azért még egyet el kell mondanom. Midőn a vadászcsapat volt Letenyén, vezérök Csontos Sándor volt, ezek egyszer világos kivirradtig mulattak a fogadóban. Reggel felé, mikor kimentek a táborba, elaludtak. Rájuk ütöttek a horvátok. A vadászok megszaladtak s amit hátra hagytak: bort, kenyeret, sót, stb., a horvátok Letenyén eladták és az árán megosztoztak. A többi közt még Csontos Sándor feleségének a fökötöjét is eladták. Azután betörtek hozzám, elvették 3 nadrágomat, 2 pár csizmámat, kabátomat és dupla puskámat. Pénzt is kértek, de mondottam, hogy csak pár forintom van, az magamnak is kell, hogy élhessek. Azt kérdezték erre : „hát még élni is akarok?" Boldogult Csányval, Csertán Sándorral, Gasparichcsal, Nagy Károlylyal sokszor volt dolgom, sokszor voltak vendégeim. Szóval : sokat szenvedtünk. Már régi dolog, jegyzékbe nem vettem és igy feledékenységbe ment. A sok nyughatatlanság, fáradság, gond a Világosnál történt fegyverlerakásig tartott és még utána is egy kicsit." Bizony, ilyen volt akkor a világ és nemcsak Letenyén és vidékén, hanem mindenfelé, a merre az ellenség vonult. Most pedig e szakaszt bevégzem azzal, hogy Knezevits a dandárával Kanizsáról tovább vonulva, Marczaltöt, aztán Tapolczát szállta meg aug. 22. táján. Nugent pedig aug. 22. után való napokban Komárom felé nyomultában megszállotta Balatonfüredet és Tihanyt s kisebb portyázó csapatokat küldött ki a Balaton mentén, hogy Knezevitscsel az összeköttetést helyreállitsa. 1) i) Gelich munkája, III. k. 910. 1. 14
