Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)

1848. márczius 15-től julius végéig

ío merítették, hogy a bécsi nemzeti bank kötelezettségeit teljesíteni még mostan képes, s jelenleg, bogy a bécsi bankjegyek névértéküknél a forgalomba alább leg}

Tenek és essenek, félni nem lehetne, ezennel minden fő- és alszolgabiró urak által a megye kebelébe "közliirré tétetni rendelik, hogy a bankjegyek jelenleg még értékökben mind valóságos pengő pénz nemcsák a kir. pénztárakban, hanem a megye által is adóban elfogadtatnak." stb. stb. . . . Midőn a vármegyei ezen illetékesek tanácskoznak és megbeszélik a politikát, Budapesten már több is történt : ekkoi hangzott el Petőfi „Talpra magyar"-ja. Néhány napra Zalavármegyében és pedig éppen Zalaegerszegen is a lant húrjaiba kap e h irre Farkas Endre, s megírta „Zalai népdal"-át. mely azon jegyzés mellett látott napvilágot: „A magyar szabadsajté első nyomtatványa Zalaegerszegen, Strohmayer Gy. betűivel." Negyediv nagyságú papiros egyik oldalára nyomva. Az egész vármegyében nagyobb nyomda ekkor még nem volt. Strohmayeré is csak kézisajtó.) Nem is kell hozzá szigorú kritika, hogy elmondjuk e versekről : nincs bennök poézis : de én meg emlékszem e „népdal"-ról, s föl véve munkámba, megörökítem : mert az akkori megyei hangulat kifejezésének találom, és Zalavármegye e korszakának történetébe ez oly beillő s becseadalék, mint az ország történetébe a „Talpra magyar." Különben ez utóbbi is ott van egy más füzetkében ezen időből : szintén »Strohmayer nyomatta ki, de a refarin („A magyarok Istenére esküszünk" stb.) elhagyásával. A vers igy szól : „ZALAI KÉPDAL."

1) Minden rendit polgár társak halljátok ! Tellyesedik több százados fohásztok. A szabadság kivivandja mi igaz, Törpe, néma, csúffá leszen minden gaz. Ha Mátyással oda lett az igazság: Ferdinándunk akaratja szabadság ! Illy malasztért ha szivetek dobogó. Kedv; e szóllit a nemzeti lobogó. í) Negyediv nagyságú nyomtatványról szórói-szóra másolva.