Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)

Októberi napok

ne tak, azok már valahol a Dráva körül jártak. Letenyéről ismét horvát sereg készült Kanizsára, s ez volt az előcsapat. A mult napi eseményekről mitsein tudva, bátran haladtak. Kiskanizsán meg azt gondolták, Ni;zsán visszafordult és meg akarja támadni a várost, azért öreg, ifjú, térti, nő rájok rohant. Mire a segítség kiért: a reggelt munka be is volt" fejezve. Az önkéntesek egész nap a szabadban táboroztak, várva, jön-e több? De azok bizonyosan értesültek a történtekről, senkise jött. A reggeli riadó a nemzetőröket is talpra állította. Egy rész a föu-tezán rendezkedett, más rész járt, kelt, keresve saját csapatát. Ekkor lőttek agyon a nemzetőrök egy montenegrói serezsán tisztet is. Volt Nuzsán seregében egy serezsán tiszt, előkelő montenegrói férfi. Igen szép ember volt. Mikor a sereg a két Kanizsa közt táborozott, az arra járó nőknek tört magyarsággal mondta, drótra fűzi őket, s ugy hajtja Törökországba eladni. Persze ! a kiskanizsai menyecskéket sem kellett félteni ! Megfeleltek neki magyarán, egyik sem maradt adósa. Az összeütközés kezdetén a Sasvendéglő pinczéjébe menekült. Fölfödözték, s a várban -- uraságilak — börtönbe zárták. Reggel két kanizsai nemzetőrnek kellett a többi fogolyhoz kisérni, hogy mindnyájokat Egerszegre vigyék. Szerencsétlenségére a sok nemzetőr ép*peu az utczán hemzsegett. Azoknak meglátni s rárohanni pillanat műve volt. A kísérők látva a fenyegető veszélyt, fegyverőket védelmül feje fölé tartották és visszafelé vezették. Majdnem sikerült megmenteni, már a kapusarkánál voltak. De e pillanatban Meisze zsidó szűcs mellen ragadta és megállásra kényszeriüette. A-másik perczben már ropogtak a fegyverek, S—9 lövés dördült e Egy golyó Meiszenek kezén keresztül hatolt a tiszt testébe, a másik egy fiatal, vasmeg}

Tei nemzetőr czombjába fúródott. A többi a monténégrin testén ütött lyukat. Hét golyót kapott és még ennyivel is az uraságilak hosszú udvarán végig futoti s aztán lerogyott. A nemzetőrök minden felső ruhájától megfosztották, de még akkor is annyi élet volt benne, hog}* egyik nemzetőrnek -— esetleg éppen annak, ki. először lőtt rá — czombjába harapott és meghalt. A kanizsai temetőben porlad. Délután a vasmegyei nemzetőröket annyira elfogta a