Halis István – Hoffmann Mór szerk.: Zalavármegyei Évkönyv a Millenniumra (1896)
A zalamegyei nemesi alapítvány. Hoffmann Mórtól
275 választmány kezelése, de a megye közönségének fennhatósága alatt áll. A másik hat alap egyedül a választmány rendelkezése alatt áll, de mindezekről a magyar kir. belügyminisztériumnak 1881.szept. 24-ki rendelkezésére Zala-Egerszegen ugyanez év november hó 10-én a nemesi pénztár és alapítvány választmányának ülésén megállapított alapszabályok értelmében az évi számadások a belügyminisztériumhoz felülvizsgálat végett beterjesztendők. Az összes alapok 1882-ig együtt kezeltettek, ugyanez évben történt azok különválasztása. Mint hazánkban minden hazafias és nemzeti intézményre, a nemesi alapítványra is szomorú idők jöttek a szabadságharcz leveretése után. E szomorú évek után az első jegyzőkönyv, mely a nemesi pénztár választmányának üléséről felvétetett 1850. augusztus 5-én kelt. Oszterhuber József volt elnöke, Sümeghy Ferencz választmányi tag, a megkért jegyző E tanácskozáson megjelentek : Csillagh Lajos, Horváth Eduárd, Inkey Gáspár, Barcza Sándor, Koppány Ferencz. Ezt az ülést egy másik előzte meg, melyet a megye főnöke Bogyay Lajos 1850. január 7-én hívott egybe, hogy a választmánynak a haza gyászos korszakában fennmaradt működését ismét életbe léptesse Az elnök kijelenti, hogy ő mindenekelőtt szükségesnek látta, hogy az azóta cs kir. hivatalba lépett tagok helyett független emberekkel egészítse ki a választmányt, hogy az 1846. évi augusztus 15-iki közgyűlés határozata értelmében e választmány tagjai is kijelentik, hogy „hazafias indulatból, az alapítványok iránti tiszteletből, s az alapítványoknak az utókorra leendő megmentése czéljából, azon reményben, hogy a tanácskozási hatalmát jelen kivételes időben nélkülözni kénytelen megye közönségének bizalmával találkoznak, a megyebeli magánalapítványi pénztárak kezeléséhez, addig mig az alapitóknak, vagy azok jogát törvényes átruházás mellett gyakorolhatja, s a megye közönségének alkalma nyilik e pénztárak felett jövendőre rendelkezni, saját személyes felelősségükre hozzájárulnak, s mindent elkövetnek, a mit a törvény, az alapítók akarata s az alapítványi alapszabályok a pénztárak épségében tartására s növelésére s minden idegen beavatkozástól megmentésére a nyilvánosság őrködése alatt tenniök engednek. E határozathoz a nemesi választmány tagjai a legszigorúbban ragaszkodtak is. Rendkívüli szívóssággal védekeztek minden illetéktelen beavatkozás ellen, s tiltakoztak mindannyiszor, valahányszor az abszolút kormány idejében illetéktelen tényezők ez alapítványokra maguknak befolyást szerezni iparkodtak. E tiltakozásokhoz igen sokszor volt alkalma a választmánynak Az egyik alapítvány Inkey Ferencz nevéről szól, ki 1821 május 24-én tett végrendeletében a megyei szegények számára alapítványt tett. 18*
