Halis István – Hoffmann Mór szerk.: Zalavármegyei Évkönyv a Millenniumra (1896)

Alsó-Lendva története. Dervarics Kálmántól

221 ellenség a muraközi Muraparton naponként nagyobb számmal jelent meg s kémeik vakmerően szöktek át a Murán apró lélekvesztőkben s bekalandozták a Murán innét eső falvakat, a földműves népet az uri-osztály ellen bujtogatták s mindenképpen igyekeztek azt, kivált a vend ajkuakat, a magyar ügytől elidegeníteni. Nehogy tehát Alsó-Lendva az ellenség váratlan megrohanásának, esetleg kirablásának s kegyetlenkedésének ki legyen téve, a város közönsége 1848 deczember 24-én délelőtt gyűlést tartott s ebben határozattá lőn, hogy a Perczel tábornok által Letenyén hátrahagyott Szekulics István honvéd dandár-parancsnokhoz még az nap futár menesztessék s az felkéressék, hogy dandárával AlsóLendvára vonuljon, ennek, úgy vidékének megvédése tekintetéből. A gyűlésen Kiss Béla nemzetőri százados ur indítványára Dervarics Kálmán nemzetőri főhadnagy bizatott meg ezen küldetésben eljárni; ez 1848 deczember hó 24-én esti 9 órakor indult el Alsó-Lendváról s miután Szekulicsot dandárával már nem érte Letenyén, mivelhogy az az előtti napon Nagy-Kanizsára vonult, ennek folytán életveszélyes kalandok közt egész éjjel utazva, karácsony napján reggeli 5 órára Nagy-Kanizsára megérkezett és Szekulics István dandárparancsnokot nyomban felkereste, a „Korona" vendégfogadóban volt szállásán ; ez azonban Alsó-Lendva kérelmét nem teljesithette, mert állítása szerint Perczel Mór tábornok által a Vértes hegyekhez rendeltetvén, még ezen karácsony napján megindul dandárával Nagy-Kanizsáról. Deczember hó 30-án történt aztán a moóri ütközet, melyben Perczel Mór tábornok serege szétveretett. A moóri csatavesztésnek csakhamar végzetes következményei lettek, mert a magyar kormány Budapestet odahagyván s Debreczenbe vonulván, Windischgrätz hg. a Magyarországon működő összes osztrák hadsereg főparancsnoka azt elfoglalta s ezen képzelt siker által a németek és horvátok elbizakodván s vérszemet * kapván, tódultak Magyarországba. Alsó-Lendván keresztezi egymást a Horvátországból Sopronba és Stájerországból Nagy-Kanizsára vezető régi országút, ennek folytán Alsó-Lendva szünet nélkül ki volt téve az ellenség átvonulásának s ott tartózkodásának, s miután Alsó-Lendva lakosai lelkes magyar érzelműek voltak, s ezen érzelmüket cl sem titkolhatták, az ellenség bántalmazásának is áldozatul estek. íme itt van Alsó-Lendva akkori szomorú helyzetének egy bizonyítéka: „Passierschein für den Herrn Dr. Medicinae Samuel Moser, welchem die Bewilligung crtheilt wird für seine Person, und dem dazu nöthigen Kutscher — zum Behufe seiner Krankenpflege von Lendva nach Újfalu und zurück, so oft es die Cur erheischt, zu reisen. Die Civilbehörden und Truppen-Comandanten haben Ihn deshalb ungehindert passiren zu lassen. Hauptquartier Lendva am 8. Jänner 1849. Hartmann mp. Oberst."