Halis István – Hoffmann Mór szerk.: Zalavármegyei Évkönyv a Millenniumra (1896)

Muraköz. Gönczi Ferencztől

MURAKÖZ. Ha úgy ősz felé a Nagy­Kanizsától délnyugatnak ha­ladó Déli-vasut vonalán Mura­Kereszturt elhagyjuk s vona­tunk keleti irányba kanyarodva a szabályos mederben höm­pölygő Mura folyón átrobog, egy, az eddigi vidéktől egé­szen eltérő, területre érünk. Az eddig látott szelid emel­kedésű halmok eltűnnek, a kopasz tarlók, felszántott, üre­sen álló szántók egyhangú­sága megszűnik; egészen sik, üdezöld vidék üdvözöl ben­nünket, melynek láttára ma­gunkban is bizonyos felujho­dást érzünk. Muraközbe, ha­zánknak minden tekintetben érdekes földjére értünk. Más itt a vidék külső arczulata, a hőmérséklet, a gazdálkodási mód, a közsé­ségek, lakóházak s maguk a lakók s nyelvük is mások. Az a terület, melyet a Déli-vasut e vonala nyilegyenesen keresztül metsz, mindenütt lapály, melyen fűz-, berek- s nyárfákkal szegélyezett rét­szőnyegek, bokros legelők, sűrűn váltakozó s a vidéket az egy­hangúságtól még télen is megóvó apró erdőfoltok, czik-czakos tócsák, mocsarak váltakoznak a keskeny hajdina, köles, len, ken­der s konyhai veteményekkel bevetett dűlők s kukoriczatáblákkal. Mindezek arányosan oszlanak meg, csak a kukoriczavetemények képeznek kivételt, melyek itt a kalászos veteményeket is pótolván, óriási területeket foglalnak el. Muraköz sík vidékén a kalászosok nem adnak kielégítő termést, mert a Dráva és Mura folyók, továbbá a nagyszámú mocsár sok ködöt fejlesztenek, mely a szemet ren­desen apadttá teszi. Gönczi Fetencz. Irta: Gönczi Ferencz. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom