Halis István – Hoffmann Mór szerk.: Zalavármegyei Évkönyv a Millenniumra (1896)

Muraköz. Gönczi Ferencztől

MURAKÖZ. Ha úgy ősz felé a NagyKanizsától délnyugatnak haladó Déli-vasut vonalán MuraKereszturt elhagyjuk s vonatunk keleti irányba kanyarodva a szabályos mederben hömpölygő Mura folyón átrobog, egy, az eddigi vidéktől egészen eltérő, területre érünk. Az eddig látott szelid emelkedésű halmok eltűnnek, a kopasz tarlók, felszántott, üresen álló szántók egyhangúsága megszűnik; egészen sik, üdezöld vidék üdvözöl bennünket, melynek láttára magunkban is bizonyos felujhodást érzünk. Muraközbe, hazánknak minden tekintetben érdekes földjére értünk. Más itt a vidék külső arczulata, a hőmérséklet, a gazdálkodási mód, a közséségek, lakóházak s maguk a lakók s nyelvük is mások. Az a terület, melyet a Déli-vasut e vonala nyilegyenesen keresztül metsz, mindenütt lapály, melyen fűz-, berek- s nyárfákkal szegélyezett rétszőnyegek, bokros legelők, sűrűn váltakozó s a vidéket az egyhangúságtól még télen is megóvó apró erdőfoltok, czik-czakos tócsák, mocsarak váltakoznak a keskeny hajdina, köles, len, kender s konyhai veteményekkel bevetett dűlők s kukoriczatáblákkal. Mindezek arányosan oszlanak meg, csak a kukoriczavetemények képeznek kivételt, melyek itt a kalászos veteményeket is pótolván, óriási területeket foglalnak el. Muraköz sík vidékén a kalászosok nem adnak kielégítő termést, mert a Dráva és Mura folyók, továbbá a nagyszámú mocsár sok ködöt fejlesztenek, mely a szemet rendesen apadttá teszi. Gönczi Fetencz. Irta: Gönczi Ferencz. I.