Halis István – Hoffmann Mór szerk.: Zalavármegyei Évkönyv a Millenniumra (1896)

Zalamegye közegészségügye. Mangin Károlytól

95 1852-ben már 8028 egyén, 1894-ben pedig 26882 oltatott be ; — a hetvenes években még számos vidéken csak a plébániák székhelyein léteztek temetők és a (ilialis községek e közös temetőkbe vitték, nem ritkán más községeken át és fertőző kórban elhunyt halottjaikat, ezen, a közegészségre veszélyes állapot teljesen beszüntettetett, mert ma már minden községnek van saját temetője ; de nem csak községi temető van mindenütt, hanem van 10 év óta mindazon községekben, melyekben izraeliták laknak, külön zsidófelekezeti temető is ; hulla-ház, hol a holtak eltemettetésük idejeig szükség esetén elhelyeztetnek, 40 év előtt egy sem volt, ma a temetők hullakamrákkal is ellátvák. A nyilvános gyógyszertárak száma 1852-ben 10 volt, azóta ezen szám huszonkettőre emelkedett ; közkórház felállíttatott kettő, ezeken kívül van 3 községi kórház. A hivatalos közegészségi szolgálatot ellátja 1 megyei főorvos, 12 járási-, 3 városi-, 4 községi- és 34 körorvos ; a gyógyászat gyakorlására jogosított orvos van 80 (65 tudor, 15 sebész), gyógyszertár kezelő 22, okleveles szülésznő 95. Volna még több felcmlitésre méltó mozzanat, mely mind fontos tén}

Tezőként szerepel a közegészségügy örvendetes előre haladásában, de a felsoroltak is elég bizonyítékul szolgálnak arra, hogy megyénk közegészségügyi administratiója csakugyan igyekszik megfelelni a civilisatio követelményeinek ; azonban ez magában nem elég, hanem hogy működése teljesen sikeres lehessen, szükséges, miszerint őt nehéz feladatának teljesítésében a társadalom is a közérdek iránti buzgalommal éj kitartó erővel támogassa.