Halis István – Hoffmann Mór szerk.: Zalavármegyei Évkönyv a Millenniumra (1896)

Az atyámról. Rákosi Jenőtől

8 Mert hogy te akkor már elvesztetted ifjú korod illúzióit, a mikor ez a szomorúság úgy belevette magát atyai tekintetedbe, látván a fiad hiu káprázatait, melyekre egy lánglélek dicsősége és fénye csábítja. És te ma meg vagy a fiaddal elégedve és atyai szivedben azt hiszed, hogy akkor csalódtál, mikor oly véghetetlen szomorúsággal néztél a fiadra. Azóta én tőlem röppent el az illúziók lenge madárcsapatja, a szomorúság fészket az én tekintetemben rakott, mert tudom, hogy akkor én csalódtam, te mostan csalódok De édes csalódás volt, és azzal pihentél el, pillangós szemfödelével a gondviselésnek vagy letakarva. Te mindeneket ismertél Zalavármegyében, Tégedet sokan ismertek. Ez alkalomból emlékezzenek meg rólad és tudják meg, hogy atyai tisztednek voltál napszámosa, rabja, áldozata: a jóknak és svermekeidnek áldása ül sírköved mellett a váczi temetőben.