Halis István – Hoffmann Mór szerk.: Zalavármegyei Évkönyv a Millenniumra (1896)
Csányi László. Tuboly Viktortól
80 szabadság iránti azon radikalis eszmék, melyek az időben a Karbonárik nyomán lábra kaptak s egész Európában számos hivőre találtak. Csányi hazájába térve, falusi magányába vonult vissza, de a negyvenes évek már itthon is alkalmasak voltak arra, hogy legszentebb törekvése és vág3^aira — nemzete felszabadítására közreműködni — neki tért nyissanak. A negyvenes években nem egyszer látjuk őt a kormány által a megyékre octroyált administrátori rendszer és a pecsovicsok (nem adózók) tábora ellen a liberális-párt élén küzdeni. Deák Fereneznek követté választása mellett mindent elkövetett akkor, midőn ez az adó elvállalás életkérdésével volt azonosítva. És Deák Ferencz nagy súlyt fektetett Csányi Lászlóra világlátottsága, olvasottsága és számos nyelvismerete folytán, de heves ingerlékeny exaltált természetét nem egyszer intette mérsékletre. Egy alkalommal a zalaegerszegi megyei gyűlésen annyira elragadta őt az indulat heve, hogy vita közben a zöld asztalnál ülő zalabéri Horváth alispánra — ki a bécsi kamarilla hive volt — kardot rántott s talán ott nyomban összevagdalja az alispánt, ha a megye karai és rendei ebben őt meg nem akadályozzák. Mint a megyei liberálisok feje Nagy-Kanizsán többször megfordult. Egy izben 1847-ben Nagy-Kanizsa és a vidék intelligentiája által nagy ovatiókkal fogadtatott. Ez időtájt a 48-iki eseményeket már akkor méhében hordott éles politikai pártviszály a társadalmi életre is átcsapott ; a megye fiatalsága is kétfelé szakadt és pártok szerint foglalt állást a sociális téren ; ugy, hogy az egyik párt, mely a nagyobb birtokosokból, s az úgynevezett fertály mágnásokból állott, „atyafiság"-nak, a másik, a valódi középosztály fiatalsága pedig „legénység"-nek nevezte magát. A dolog már nagyon elmérgesedett és Csányi ekkor ép azért jött Kanizsára, hogy azt kiegyenlítse. Mint előrelátó, éles eszű diplomata a békéltető szerepre vállalkozott, mely tekintélyes állása s népszerűségénél fogva sikerült is neki. A fáklyásmenet után ugyanis — melyet Kanizsán tiszteletére rendeztek — a régi egyemeletes városháza erkélye felett — hol Csányit a közönség üdvözölte, késő éjfélig fényes bengáli tűzben e szavak égtek : Legyen mindenki hü és hazafi.' Minek e két szó: legény és atyafi? Ezt mindenki Csányi akaratának tartotta, s e szavak hatása alatt megtörtént az egyesülés a megye fiatalsága között. Az 1848-iki márcziusi napokban Csányit már Pesten találjuk; hol Klauzál Gáborral, Nyárival és több népszerű férfiúval kezet fogva, mindent elkövetett a rend fentartására, s ép ugy a szabadság s nemzeti jogok kivivására rendkívüli erélyét és tehetségét szakadatlanul latba vetette. Midőn Jellasieh József bán előkészületeket tett Magyarország megtámadására, Csányi kormánybiztosul a Drávához küldetett Perczel Mór támogatására. A pákozdi csata után Görgei fővezérsége mellett Pozsonyba neveztetett ki a honvédelmi bizotmány által kormány-biztosul. Itt nevezetes azon proclamatiója, melyben a fiatal császár trónra léptét törvénytelennek nyilvánitá. Rendkívüli erélye, szigorú jelleme folytán Kossuth Lajos feltétlenül megbízott benne ; igy neveztetett ki azután közlekedési miniszterré. O is lement Debreczenbe, honnét főbiztosként Erdélybe küldetett, de az öreg Bem apóval sehogy sem tudott kijönni. Csányi a lázongó oláhokkal szemben tulszigoru volt ; közülök többet felakasztatott vagy fejbe lövetett ; az öreg Bem pedig amnesztiát adott, ugy hogy végre Csányi ezért haragját mérsékelni nem tudván, azt irta Kossuthnak: „tegye el azt az embert, mert különben én mondok le!" Ez után vissza is hivatott Debreczenbe és akkor bízatott meg a közlekedési ministeri tárczával, hol kötelességét mindvégig híven és pontosan teljesité.