Halis István – Hoffmann Mór szerk.: Zalavármegyei Évkönyv a Millenniumra (1896)

Őstörténeti kutatások Sümeg és vidékén. Darnay Kálmántól

74 A legritkább temetkezés a félig elégetési módszer. A holttest alsó része a földbe ásatott, mig a felső test a mellkastól a fejig égvényes gyantaszerü anyaggal vonatott be és igy égettetett el, mely azonban oly ritka, hogy a már kiásott 300—400 sir közül alig találtam 1-—2 ilyen esetre. A csabrendeki urna-temetőt az teszi különösen érdekessé, hogy a sirok mellékletei három korszakot, egy fél ezred évnél többet ölelnek fel ; a legrégibb sirok az uton alóli temető részben találhatók, melyek a római császárság első századjaiból valók, innen kerülnek elő a legékesebb bronztárgyak, mint a haladottabb bronzkor emlékei, itt azonban csak a patricziusok temetkeztek, arra mutat azon fényűzés, melyet a sirmellékletek, a faragott kőből épitett sirüregeknél észleltem. Volt alkalmam látogatást tenni egy ily római patrícius hölgy kriptájában, mely közel 2000 évig aludta zavartalanul álmát, ásatás alkalmával a munkások egy óriási vörös homokkőből faragott kőlapra akadtak, kőiül ásva a kőlapot, annak szabályos alakja rögtön meggyőzött arról, hogy az vagy egy sarkofágot, vagy egy kriptát fedő kőlap lehet, nagy vigyázattal fogtunk hozzá a több mázsa sulyu kőlap leemeléséhez, mi nagy bajjal ment a rendelkezésemre álló 6 emberrel, emelő rud hiányában. Végre a kőlap megmozdult, oly nagy nyílást engedve, melyen egy ember szorosan beférhet. Nem riadva vissza a munkások babonás félelmétől, leereszkedtem a majdnem két méter mélységű sirüregbe. Soha érdekesebb látványnak nem voltam tanuja, a nap épen nyugvóra szállt utolsó sugarai bevilágították a sirüreget, meg-megcsillogtatva a zöld zománczos (patinás) bronz ékszereket. Ott feküdt egy patrícius hölgy teljes pompájában, a tetem porladozó csontvázán még látható volt a selyemszövet egyes foszlánya, melylyel letakarva lehetett. Ott csillogott nyakán az ékes fibula, mellén a bronz női pánczél, fel-karján a gömbös díszítésű karperecz, derekán az öv bronz csatjai, lábánál két mécs között egy bronz lapocska, melyen talán egyidőben valamely felirat lehetett és végül a tetemtől jobbra egy csinos fekete grafit korsó. A lelet nagyon szép és tanulságos volt, még sem elégített ki addig, mig a sírtól pár lépésre meg nem találtam a sirhoz tartozó feliratos emlékkövet, melyet mindannak daczára, hogy megcsonkították, összezúzták a római hatalmat megtörő beözönlött népek, mégis igen szép emléke a rómaiak magas művészetének. A felirat felső része teljesen hiányzott, a töredékes alsó részéről a következő feliratot sikerült leolvasni : IV . . . INGENVAE CONIVGI.S.VO.ET FILIAE.DE.S.VO.POS Ju... Ingenuae Conjugi suae Vovet Et Filiae Defunctae Suae Votum Posuit.