Halis István – Hoffmann Mór szerk.: Zalavármegyei Évkönyv a Millenniumra (1896)

Bacsányi János. Ernyei Istvántól

43 alkura lépni, nyugodjunk meg bölcs intézkedésében. — Kíméletesen, tisztelettel beszél a leány szent fájdalmáról ; hiszen nála jobban senki sem érezhette a csapás nagyságát. Mintha a virág hamvas szirmát érintené, oly gyöngéden szól, főleg a költemény elején s csak akkor nyer hangja erőben, mikor az örök törvény kikerülhetetlen végzéseire figyelmezteti a bánkódót. Fogságában irt költeményei közül legterjedelmesebb „A rab és a madár." Szeretik Byron Chilloni foglyával összehasonlítani, bár a két költemény semmi egyezést sem mutat. A chilloni fogoly családjának sötét tragédiáján elmélkedik s a madár e gondolatai közt jelenik meg börtönében egy pillanatra. Akkor is ugy tűnik föl a rabnak, mintha a börtönben elhunyt öcscsének, édes anyjuk szelid arczú képmásának szelleme látogatná meg. Az eszme, felfogás, kivitel egészen más Bacsányinál. A mi költőnk mindvégig a madárhoz beszél, mely megjelenésével vigaszt önt az egyhangúság unalmától gyötrött költő lelkébe. Egyetlen fogyatkozása e műnek, hogy kissé részletező, bőbeszédű ; de a szavak áradozásából mindenütt a sziv melege, a lélek nemessége érzik ki s a madár vigasztalásán érzett öröm, az elröpülése okozta bánat s a költő áldása a szabadságról zengő madárra gyönyörűen van megénekelve, ugy, hogy e mű Bacsányi költeményeinek talán legszebbike. Rapszodikus menete és formája a költő lelkiállapotát és hangulatát ügyes fordulatokkal rajzolja. Érzékeny hangja mély részvétet kelt bensőnkben s kifejezően ecseteli a szeretetet, hálát a kis énekes madár iránt s a rajongó lelkesedést és vágyódást az elérhetetlen szabadság után. Általánosságban örökké igaz marad, hogv a költemények kellő méltánylása nagyrészben az olvasó hangulatától függ. Bacsányinak e verseit sem fogják teljesen átérezni azok, kik örömmel, boldogsággal vannak körülvéve. De kit sorsa egyedüllétre kárhoztatott, s betegágya felett nem virraszt résztvevő kebel s panaszos sóhajtásaira a halálos csendben nem felel vigasztaló szó : az megfogja érteni a gyötrő szenvedést, mely e költeményeken végigzokog ; az meg fogja könyezni a kibeszélhetetlen fájdalmat, melynek terhe alatt az erős, daezos férfi keble ily kínosan vonaglott. A rabság idejének letelte után Bacsányi erős lélekkel veszi fel újra a küzdelmet az élettel. Uj tervek forrnak lázas agyában, uj remények dagasztják keblét, hogy annál keservesebb legyen csalódása, annál jobban megdermedjen hazájának kultúrájáért oly forrón dobogó szive. Szerepe a napoleoni harezok alatt ismeretes. Alig néhány évig élt a legtisztább szerelemmel szeretett nejével, Baumberg Gabriellával, az egykor ünnepelt bécsi költőnővel, midőn nem eléggé tisztázott okok miatt a franczia sereggel volt kénytelen eltávozni. Kazinczy azt mondja, hogy Napoleonnak a magyarokhoz intézett lázitó proklamáczióját fordította le s a bécsi kormány ezért üldözte ; ám e vád bebizonyítva maiglan sincsen. Midőn a szövetséges seregek előtt Páris kapui megnyílnak, Bacsányit fogva hozzák vissza Linzbe, hol franczia kegypénzből, visszavonultan, rendőri ellenőrzés alatt élt, kevés életjelt adva magáról, kevés hirt kapva hazájából. Azóta megpihent ! A linzi temetőben két kicsiny bokor között emelkedő magas kőkereszt jelöli a sirt, hol a halálában is száműzött költő épen egy félszázad óta csendesen álmodik arról a hírnévről. és boldogságról, melyet életében elérnie nem jutott osztályrészéül.