Halis István – Hoffmann Mór szerk.: Zalavármegyei Évkönyv a Millenniumra (1896)

Nagy-Kanizsa város története. Haíis Istvántól

35 léshez, hogy a törvényhatósági városok sorába helyeztessék, de a gyakori ministeri változások következtében a kérvényt az irattár pora födte be.) A franczia háborúk idején polgár őrséget állított fel a város a francziák ellen (1809-ben), az 1848-iki forradalom alatt pedig nemzetőrséget. Ekkor vad szerezsánok raboltak és féktelenkedtek Kanizsán, s kivülök a várost megsarczolták (8000 frttal) a császári katonák is. Kanizsa régi erősségének abban állott kiváló fontossága, hogy posványban és sárban feküdt s igy megközelithetlen volt. A török elől behúzódott a megriasztott nép a 30 kilométer kiterjedésű, fákkal és bokrokkal benőtt mocsárba, hol csíkkal, hallal és madártojással táplálkozott. E völgynek talaja — hol a régi mocsár feküdt, Uher Ödön fénykepe Hársfasor Nagy-Kanizsán a Csengeri-utczában. — a sok vizlevezetés után is még száz évvel ezelőtt oly süppedő volt, hogy benvesztek disznók és szarvasmarhák. A végvár megszüntetése után Kanizsa arra törekedett, hogy a mocsarat és sarat eltüntesse, és a várost, miként régen volt, — :i vidék centrumának megtartsa. A nagy kiterjedésű mocsaras völgyet az összes birtokosokkal közös költségen csatornáztatták, a vizet elvezették és a talaj kiszárítása után a berki mostani pompás réteket megteremtették. Kő nincsen Kanizsa vidékén. Kongó-téglával (klinkerrel) rakták ki tehát az egész várost, melylyel a régi Kanizsának főismertetőjét, a végtelen sarat eltüntették. 3*