Halis István – Hoffmann Mór szerk.: Zalavármegyei Évkönyv a Millenniumra (1896)

Kotor, Alsó-Domboru. Lőke Emiltől

289 golyókkal söprették végig a síkot, halált okádva és pusztulást okozva. — Azután néhány emberöltőn át csend és feledés. De mikor végigzúgtak széles c hazán a szabadság igéi, ismét hallszott a csendes habok felett az ágyumoraj, omladozó sánczmaradékok jelzik még a helyeket, hol a két ellenfél ütegei fel voltak állítva. Hány vitéz és lator, hány szabadsághős és rabszolga, hány igazhitű és hitetlen találta egyformán hideg sírját itt a néma habok közt ! Mindnyájan egyesültök a feledésben és a Szt.-Mihály-hegy kápolnájának kis harangja egyformán engeszteli értetek az égieket. * * * Most már csendes a két folyó közti táj. Csendes annak népe, nem is álmodva, hogy ők minő elődök maradékai. Pedig vannak köztük Hunyadyak, Kanizsayak, Hertelendyek, Kinizsyek s tudja Isten még hány vitéz nemzedék ivadéka, kik most emberi kötelességüket ép oly hősies kitartással teljesitik az eke szarva mellett, mint nagy őseik azt karddal és buzogánynyal tevék. Nem bántja őket nagyravágyás, de szorgalmas iparkodók ; nem kimagaslók, de becsületesek és vallásosak. Ezen és sok más jó tulajdonságaik daczára bizony ők mostoha gyermekei e hazának. Politikailag magyarok, egyházilag horvátok; tényleg azonban egyik nemzethez sem tartoznak. Ha átjönnek a Murán, a szilaj magyar ferde szemmel néz rájuk, mint horvátokra; ha viszont átmennek a Dráván, a horvát testvérek azzal fogadják őket, hogy „ti szi magyaron" ; igy hát nem marad más hátra, minthogy ők megmaradva a középúton, csak ,,Muraköziek" legyenek. »— Már nyelvük is más, mint a Dráván-tuli horvátoké, igen sok magyar és német szót annektáltak, ugy, hogy horvát és muraközi egymást alig értik. Lassan, lassan terjed közöttük a magyar nyelv; de érzelemre úgy a kotor-iak, mint a domboru-iak már is jó magyarok, pórul járna, aki köztük horvát propagandát kísérelne ; ők már dalaikat is magyar melódiára szabják és vasárnaponkint czigány-muzsikára a polka mellett ugyancsak ropogtatják a csárdást. Sőt már a borotvált arcz is kezd a divatból kimenni, mert a kit községbirónak megválasztanak, annak a birói tekintélylyel járó kötelessége egyúttal bajuszt is növeszteni. A politikai küzdelmekben sokkal mérsékeltebbek a magyarnál. Itt is van különösen követválasztáskor nagy pártoskodás, de ez ellenségeskedést a nép közt nem szül. Mikor leszavaznak kiki a maga jelöltjére, szépen hazamennek egy kocsiban egymás mellett, békésen kitűzve az ellenkező jelszavu zászlókat is, melyekből otthon nemzeti színű ablak-függönyöket készítenek. * * * Mindkét község lakói, melyeknek száma külön-külön 3000 és 4000 közt ingadozik, leginkább földmiveléssel foglalkoznak. Határuk HALI* és HUKFM VNN : Zulumegyei évkönyv. 19