Halis István – Hoffmann Mór szerk.: Zalavármegyei Évkönyv a Millenniumra (1896)

Nagy-Kanizsa város története. Haíis Istvántól

csökét Bécs városában az udvarnál levő férje urának szokta felküldeni s egyúttal levélben értesíteni a történtekről, mely levelek hiven leírják a zord időket és tanúskodnak az asszonyok bátorságáról. (Egyik levélben azt irja: Esmeg egy szegény asszonyt vittek innen török rabságba, de útközben egy kopja akad kezébe, melylyel az őt hurczoló három törököt megöli és így magát megszabadítja. Ne vélje Kegyelmed, hogy mi asszonyemberek héjába együk a kenyeret !) A török pusztítások ideje alatt Nádasdy Tamás és felesége ráérnek könyvnyomtató műhelyt felállítani egy másik birtokukon, a vasmegyei Uj-Szigeten (1537-ben) s itt nyomatott az első magyarnyelvű könyv Magyarországon : az Uy Testamentum Magar nelwen. (Megjelent 1541-ben Sylvester János szerzőtől.) Lehetséges, hogy Huszti Györgynek útleírása is a kanizsai földesúr nyomdájában jelent meg nyomtatásban, de ez nem maradott reánk. (Talán valamelyik külföldi nagy könyvtárban később reáakadnak Huszti könyvének egy példányára.) Különben is a nyomdának az uj testamentumon kivül még csakis egy termékét ismerjük, bár kétségtelenül több könyv került ki onnan. Kanizsa kevés ideig maradott a Nádasdy család birtokában, mert (1566. évben) özvegy Nádasdy Tamásné odaadta Kanizsát a királynak s ezért cserében megkapta a Kőszeg mellett fekvő Borsmonostort és a Nyitra vármegyében fekvő Cscjte várát, Verbó, Csejte, Kosztotán, mezővárosokat, Komárnó, Solnafalva, Lezethe, Cherkon, Koritnó, Brezova, Kraj na, Kosztolna, Ihura, Lubina, Hritssó, Hravhovistye, Keblis, Visnyó, Zakostolán s Vagyócz helyiségeket, s végül Dubován és Brinz portiókat, mindenféle királyi jussal együtt. Kanizsa így lőn országos (királyi) birtok. De a kameralis birtokon csakúgy napirenden maradtak a rablások és sarczolások mint azelőtt, s a török fogság Huszti Györgyön kivül még egy kanizsai embert nevezetessé tett. Ugyanis a Stambulban (1573. évben) járt bécsi császári küldöttség titkára kiemeli jelentésében, hogy a stambuli beglerbég kanizsai születésű magyar ember. A beglerbég neve nem maradott ránk s csak anynyit jegyeztek fel róla, hogy először török rab volt, később áttért Mohamed vallására s így emelkedett a nagy méltóságra. Beglerbég csak kettő volt a nagy törökbirodalomban s mindegyik 30—40 ezer főnyi állandóan táborban levő hadseregnek volt rettegett parancsnoka. A kanizsait, ki még egész tisztán beszélt magyarul, görög beglerbégnek hívták. Kanizsa fontos határszéli positio és az akkori idők szempontja szerint elég nagy és szép város lévén, az országos kincstár anynyira megerősítette, hogy egyikévé lett az ország legnevezetesebb erősségeinek, melynek leírását és rajzát a régi franczia, olasz, holland, német és latin könyvekben igen gyakran megtaláljuk.