Halis István – Hoffmann Mór szerk.: Zalavármegyei Évkönyv a Millenniumra (1896)

Nagy-Kanizsa város története. Haíis Istvántól

NAGY-KANIZSA VÁROS TÖRTÉNETE. Irta : Malis István. Zalamegyének leg­nagyobb városa. Kanizsát a honfog­lalás utáni évszázad­ban az Ost vagy Osl nemzetség birta, mely nemzetség a 108 ma­gyar törzs egyike volt. — (Az Osl családot szláv eredetűnek is ál­lítják, mely a honfogla­lás idején beleolvadt a magyar nemzettestbe.) Valószínű azon­ban, hogy Kanizsa vá­rosa már a honfogla­lás előtti időben is fenállott; neve legalább megerősíti ezt a fel­tevést. Kanizsa nevét a történetírók ugyanazo­nosnak tartják a szláv knezu vagy kenezu (népfőnök) szóval, mert a régi okleveleken mindig Kenesa néven fordul elő. Már pedig a mostani Zalamegye területe keresztény szláv feje­delemség volt, mert a honfoglalás előtt Alsó-Pannoniának Szala folyó melletti területét Lajos frank király adományozta Privina nevű szláv zsupánnak, ki elhagyta ősei hitét és megkeresztelkedett. Privina hittérítő papokat kért a salzburgi érsektől (kinek megyé­jéhez tartozott Pannónia) és a papok pihenést nem ismerő buzgó­sággal terjesztették a keresztény vallást az egész fejedelemségben, s lehet, hogy már a szláv zsupánságban mint népfőnök helye sze­repelt Kanizsa. Annyi bizonyos, hogy a honfoglalás után Kanizsa az Osl család tulajdonában volt, mely nemzetség egyik tagja, Lörincz mes­Halis István nagykanizsai v. tanácsos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom