Halis István – Hoffmann Mór szerk.: Zalavármegyei Évkönyv a Millenniumra (1896)

Tündér rózsa. Poór Jánostól

182 Ugy tűnik fel mintha édes Vallomásokat susogna. Szép Juliska önfeledten Mit sem látva, nem is sejtve, Bánatában elmerülve Folyton csak előre lép ; És a mint a réti fűznek Bokra gyérül, s tóvizének Tükre villan, -— jaj minő kép ! . . A kiálló part-oromnál Álmadozók egyikében Kedvesére rátalál Egy sikoltás, s mind a hárman Abban az egy pillanatban Egymást mindig átölelve Hullanak a tó vizébe. * Fenn az égen ezüst fényben Fénylett még a teli hold, S mindenütt a természetben Béke, néma csend honolt, Jaj, de lent a tó vizében Tündér ország közepében Megrendül a víztömeg. Tó királya fájdalomtól Zúzott szivvel érti, hallja, Hogj'' könnyelmű szép leánya Tündér ország ős törvényét Mily merészen szegte meg. Az már tagja tündér honnak, Aki egyszer halandónak Karján jut a viz hónába, — így van ez megállapítva, — Soha többé nem lehet. Ezt a törvényt bármily fájó Kénytelen megtartani, És a vétkezőket rögtön ítélettel sújtani. Tó királynak egy szavára A szerelmes pár legott, Vizén uszó rózsa-tővé Szép virággá változott. És azóta a tavakban Víz szinén egy szép rózsa van. Hófehéren, évről évre, Zöld levél keblén pihenve, Tündér lánya Balatonnak Mint a múltban, réges régen, Kedvesének lágy ölében Ringatózik csendesen Szép Juliska mint az árnyék Köd alakban tova lebben, Nyári estén, Mint lidérczfény Fel fel csillan, Majd a réten Ingadozva átsuhan. Tündérrózsa Hogyha látja Közeledni messziről ; Mintha félne, . . . Vész ne érje, . . . Lassan viz alá merül. * Lágy szellőtől a ligetben Rezgő nyárfa lombja lebben, Súg fülembe szebbnél szebbet Tündérekről szép regéket. Titkos nyelven súgva búgva Mondta ezt a nyárfa lombja, Én megértém, s im ez egyet Elmeséltem most ti nektek.