Halis István – Hoffmann Mór szerk.: Zalavármegyei Évkönyv a Millenniumra (1896)

Tapolcza. Vázsonyi Izidortól

TAPOLCZA. Irta: Vázsonyi Izidor. Mikor még az ember barlangokban, üregekben, odúkban lakott s a viz partján összetákolt czölöp építkezésével keresett menedéket az üldöző vadállatok ellen, már a Dunántul emberek laktak. A Fertő mellékén találtak már e korból maradt műemlékeket s feltehető, hogy az aránylag közel levő Balaton mellékén szintén laktak emberek. A broncz korszakból máiszámos adatunk nyújt világot e vidék múltjára. Az Aquincum-ból (Ó-Buda) Aquilen felé vezető út Veszprémen és Tapolczán által húzódott. Probus, a jeles pannóniai császár, dicsérettel szólabalaton-melléki szőllőkről. A rómaiak csapolták le a Balatont, mely Tapolczánál a Hatosi malmon felül végződött. A közel eső Szigliget igazi sziget-liget volt, vára római eredetű. A régi várakat általában mocsaras, ingoványos vidékek közepette építették, e kedvező földrajzi fekvése következtében volt Sz.-Fehérvár is sokáig honunk fővárosa, minthogy várát ellenség ügy gyei-bajjal tudta volna megközelíteni. A szigligeti őstemetőn s a tapolczai határban lelt réz és broneztárgyak, fibulák, lándsák a rómaiakra vallanak. Találtak azonkívül ugyancsak a szigligeti őstemetőn vas-hajitó lándsát, egy liliomlevél alakú kétélű vaskardot. E vasfegyverek a kcltáké-'x voltak ; e népfaj hozta a vasat legelőször Pannoniába, különben is a kelták voltak a vaskorszak megalapítói. A keltákkal hadakozó népeknek broncz fegyverei eltörtek, mig a vaskardok meggörbültek és a régi kelták lábukkal egyenesítették meg meghajladozott fringiájukat. Vázsonyi Izidor.