Cselenkó Borbála: Szerzetesrendek az Árpád-kori Zala megyében (Zalai Kismonográfiák 9., Zalaegerszeg, 2006)

III. Premontrei rendházak az Árpád-kori Zalában - 1. A türjei premontrei prépostság

birtokait, Szentgróton négy telket, két malmot és a szentgróti vám felét; 1249-ben pedig a körösmegyei Apatolcz birtokát adományozta a monostornak. Az adományozást a nemzetség tagjai közül többen is folytatták: például Dénes bán nővére, Ákos özvegye 1251-ben - /. Lőrinc prépostsága alatt Batykon fekvő birtokát adta a prépostságnak.

226 Türjei Miklós pedig 1266 táján birtokai egy részét - tekenyei szőlőit és Őcse falu határában fekvő örökrészét - hagyta a monostorra.

227 De adományozott birtokot IV. Béla király is a prépostságnak 1264-ben: a mai Hetyefő szomszédságában fekvő Bánya nevű vasvári várföldet.

228 Már ennyi adatból is látható, hogy a nemzetség és a prépostság birtoka nagyobbrészt a történelmi Zala megyében feküdt, határos volt a gyepűvel és átnyúlt a Zágrábi püspökség területére is.

229 A nemzetség tagjai közt azonban az önzetlen adományozók mellett olyanok is akadtak, akik jogtalanul elvettek birtokokat a konventtől. így pl. Márk, Pósa fia és Béri István, Pósa unokája, akiktől a konvent csak akkor kapta vissza az elfoglalt birtokokat, miután Balázs prépost pert indított a visszaszerzésükért, és a pert 1322-ben megnyerte.

230 Egy kolostor életének kettős arculata van. Az egyik a belső, lelki élet képét mutatja. A másik arculat: a kolostor külső élete, elsősorban a gazdaságban végzett munka, amely a szerzetesek anyagi szükségleteit volt hivatva biztosítani.

231 A türjei kolostor belső életéről kevés emlékünk van, azok is csak rövid utalások. Elsősorban az adományozó okiratok tesznek említést a kolostorban folyt lelki munkáról. Ezek Istennek szolgálóknak („deo familiarités") nevezik a rendház lakóit, akiknek belső, lelki életét a keresztény tökéletességre való törekvés jellemezte. Ide tartozik még a belső élet kérdéséhez a hívek lelkigondozása, azaz a lelki-pásztori munka végzése. Ilyen munka is folyt ugyanis Tűrj én, melynek központja a prépostság ma is fennálló Árpád-kori temploma volt. E türjei plébánia Belső Tűrje néven a zalai főesperesség sümegi kerületéhez tartozott.

232 A külső élet Tűrje esetében a gazdaságban végzett munkát és a hiteleshelyi tevékenységet jelenti. Ezekről már bővebb forrásanyag áll rendelkezésünkre. A gazdasági munka főleg arra irányult, hogy a szerzetesek anyagi szükségleteiről gondoskodjék. Ezt segítették a kolostor javára történt különböző birtokadományok. Ugyanezt a célt szolgálta, hogy a monostor közelfekvő és a prépostság birtokaival határos földeket zálogbavette, míg a távolabb fekvő birtokokat - a könnyebb művelés érdekében - bérbeadta.

233 A középkori írásos emlékek szerint a türjei prépostság birtokait, hasonlóan a világi földesurakhoz, de ellentétben a külföldi premontrei kolostorokkal

234 jobbágyok művelték. A külső élettel kapcsolatos feladatok közt említhetjük a konvent hiteleshelyi tevékenységét is. Ez a foglalatosság ugyanis, mivel szoros kapcsolatban volt a monostor világi életével, nem sorolható a belső élet tevékenységei közé. 45