Cselenkó Borbála: Szerzetesrendek az Árpád-kori Zala megyében (Zalai Kismonográfiák 9., Zalaegerszeg, 2006)

IV. A muraszemenyi ferences kolostor és az újudvari keresztes konvent az Árpád-kori Zala megyében - 2. Az újudvari keresztes vagy johannita konvent

Hogy a tatárjárás a rendház életét miképpen érintette, nem tudni. Valószínű azonban, hogy - mivel a tatárok a hadiutak mentén széles sávban pusztítottak - Újudvar is beleeshetett ebbe a sávba.

295 Ha így is történt 1259ből már okleveles adat bizonyítja, hogy túlélte a tatár pusztítást, sőt, már mint hiteleshely működik.

296 Ezt támasztja alá egy 1262-es és egy 1264-es adat is. Az elsőben a praeceptor még név nélkül áll,

297 míg a másikban Simon praeceptor mind az újudvari, mind a csurgói házat irányította.

298 Ebből az is következik, hogy Újudvar 1259 és 1264 között önálló volt, míg 1264-től közös irányítás alá került Csurgóval. A következő oklevél már ténylegesen újudvari kiadású, 1266-ból származik, és G(ellért) vicepraeceptor szerepel, mint kiállító.

299 Valószínűleg ekkor még mindig közös irányítás alatt van Csurgóval, de a két konvent önállóan működött. Az újudvari konvent önálló működését bizonyítja egy 1270-ből származó oklevél is. Itt Albert praeceptor neve szerepel kiállítóként.

300 így az 1266-1270-es évek után - úgy tűnik -, hogy egy időre megszűnik a közös vezetés. 1275-ben azonban újra közös lovagfőnököt említ egy oklevél.

301 1277-től az átmeneti közös vezetés után újra önálló praeceptor áll Újudvar élén. A későbbiek folyamán kiadóként a konvent, mint testület szerepel: Nos conventus Fratrum Cruciferorum Domus Hospitalis.

302 Fenn maradt a konvent által használt kör alakú pecsét, amely egy egyenlő szárú, a szárak végei felé szélesedő, lapos díszítetlen felületű keresztet ábrázol. Talp vonalától mindkét oldalon egy-egy elágazó és visszahajló inda (v. pálmaág?) látható. Gyöngysorok közé foglalt majuszkulás körirata a következő: S(IGILLUM). CONVENTUS- CRUCIFEROR(UM). DENOVA- CURIA. Az újudvari konvent hiteleshelyi pecsétje, 13. század közepe (Takács, 1992.) 1351-ben, mint több más konventet, az újudvarit is törölték a hiteleshelyek sorából. 1382-ben a kolostor zálogként a Kanizsaiak birtokába került

303 és a későbbi években is az ő birtokukban találjuk. 57