Cselenkó Borbála: Szerzetesrendek az Árpád-kori Zala megyében (Zalai Kismonográfiák 9., Zalaegerszeg, 2006)

VII. Összegzés

VII. Összegzés A szerzetesrendek kulturális, tudományos jelentősége a mai kor embere számára nyilvánvaló. Az általuk kiállított oklevelek pótolhatatlan források a kor megismeréséhez a történettudomány számára. Tevékenységükben a hansúly ugyan az évszázadok folyamán másra helyeződött át, egyes funkcióik pl. hiteleshelyi - teljesesen megszűntek, működési körük is leszűkült, más területeken azonban - pl. az oktatásban - ma is kimagasló eredményeket mutatnak fel. Már a kora középkortól kezdve maradandót alkottak az építészetben. Nekik köszönhető a ma is fennálló román kori és gótikus templomaink egy része. Nem egyszer - főleg a pálosoknál - a szerzetesek kezük munkájával is hozzájárultak egy-egy templom és monostorépület létrejöttéhez. A középkorban indult el hiteleshelyi tevékenységük is. Bár a tárgyalt monostorok többségében csak az 1300-as évek közepéig folyik ilyen munka, más szerzetesrendházak - pl. zalavári és a kapornaki is - még jóval a mohácsi vész után is intézik a környék írásbeli, jogi ügyeit. Az, hogy ennek a jelentős munkának a végzése már igen korán rájuk hárult, nem véletlen, hiszen ekkor az írásbeliség szinte kizárólagos képviselői a papok, és a szerzetesek voltak. Másoló műhelyeikben szebbnél szebben díszített kódexek, bibliák és egyéb munkák láttak napvilágot, nem beszélve a könyvtáraikban őrzött értékes könyvekről. Sokáig a csatári monostorban őrizték a kor egyik legszebb bibliáját, amelyet ma Admonti bibliaként is említenek, és a hahóti bencés apátsághoz kötődik a magyar könyvfestészet egy másik szép példája, a Hahóti Kódex. Hiteleshelyi tevékenységüket is részben a kor írástudatlansága hívta életre, másrészt viszont - s ez a fontosabb - a megnövekvő igény a jogi aktusok: szerződések, adományozások, végrendeletek, határjárások stb. írásba foglalására. Mivel a királyi kancellária a megnövekvő igényeket nem tudta kielégíteni, természetszerűen váltak hiteleshellyé az írásbeliség másik képviselői a káptalanok és a szerzetesrendházak. Hogy melyik monostorban alakult, illetve alakulhatott ki hiteleshelyi tevékenységet végző konvent, azt nagyban meghatározta a szerzetesrend működését, életét irányító szabályzat, és az igény, amely a jogi ügyletek írásbafoglalására a monostor környezete részéről jelentkezett. Ezt az igényt pedig befolyásolta az a tény, hogy volt-e a közelben más hasonló tevékenységet folytató szerv. Az Árpád-kori Zala megyében, ha megnézzük a monostororok eloszlását, látható, hogy az apátságok és prépostságok úgy helyezkedtek el, hogy hiteleshelyi tevékenységükkel - a D-Ny-i rész kivételével - csaknem a megye egész területét lefedték. A legközelebbi hiteleshely, a vasvári káptalan 79