Cselenkó Borbála: Szerzetesrendek az Árpád-kori Zala megyében (Zalai Kismonográfiák 9., Zalaegerszeg, 2006)

V. Pálos kolostorok az Árpád-kori Zala megyében

ismert, nemritkán az is később átépített formában (Badacsony, Bakonyszentjakab, Vallus, Tálod, Köveskut). Ami bizonyos, hogy a pálos kolostorok nem karolták át a templomot (a bakonyi Szent Jakab kolostor kivételt képez), hanem a kolostorudvar - legalábbis az ősi elrendezésnél - a templom északi oldalánál helyezkedett el, és egyes esetekben zárt (Bakonyszentjakab, Tálod), más esetekben pedig a templomhoz lazán kapcsolódó „L" vagy „U" alakú nyitott lakó- és gazdasági egységet alkothatott (pl. Badacsony). A pálos építészet terén bizonytalanságot jelent, hogy nem tudni, mely templomok és kolostorok a remeteközösség saját építkezései, s melyek azok a templomok és kápolnák, amelyeket a remeték csak használatba vettek. A legtöbb esetben azonban bizonyos, hogy az első templom nem pálosrendi építőtevékenység eredménye, hanem a remeték már meglévő kápolnákat vettek birtokba.

311 A pálos rend az első korszakában nem számított világi hívekre, kolostorai erdős, hegyes vidékeken, „rejtekhelyeken" épültek. Nagyobb, díszesebb templomnak nem lett volna célja. Ezért volt, hogy sok helyen kis kápolnával is beérték, vagy másutt a szentélyek mellett nem találunk templomhajót, vagy a hajó csak későbbi hozzátoldása mutatható ki a romokból. A meglévő romokból tudjuk, hogy a „vadonban" épült pálos kolostorok később is alig fejlődtek. így igen soknál fellelhető még az eredeti szerkezet, a hiányos technika, a szegényes beosztás és szűkkörű alakítás. Mivel azonban az első pálos épületek kisméretűek voltak és nem túl időtálló anyagból épültek, nagyrészt teljesen elpusztultak, csekély részüknek pedig csak a romjai maradtak ránk. De e romokból is csak óvatosan lehet következtetéseket levonni arra, hogy milyen volt az ősi, eredeti kolostor.

312 Az Árpád-kori Zala megye területén lévő pálos kolostorok kivétel nélkül a veszprémi püspökség fennhatósága alá tartoztak. A rend alapítása, illetve első két bázishelye (Jakabhegy, Pilis) szorosan kötődött az egyházi hierarchiához, hiszen Bertalan püspök ürögi közössége a pécsi, Özséb pilisi remetesége pedig az esztergomi egyházi főhatósággal állt szoros kapcsolatban, és továbbra is nagy szerepe volt az egyes püspökségeknek. Ennek ellenére a pálosrend elterjedésének folyamata mégsem tükrözi ezt a kötődést. A remeték ugyanis átmenetileg elszakadtak, sőt, nemegyszer szembe is kerültek az őket jog szerint felügyelő egyházmegyével. Erről tanúskodik többek között Pál veszprémi püspök 1263-as a további terjedést megtiltó rendelete. A pálosok korai kolostorai kisnemesi vagy szegényebb nemzetségek, illetve nagyobb nemzetségek szerényebb jogállású oldalágainak alapításai voltak. Az első remetekolostorok ezek területein jöttek létre: Kőkút valószínűleg az Atyusz nemzetség Saul ágából származó Kőkúti család alapítása, Badacsony kolostora a Lád nemzetség valamely oldalágának birtokán keletkezhetett, Elek és Örményes vidékén pedig a 13. században a 60