Cselenkó Borbála: Szerzetesrendek az Árpád-kori Zala megyében (Zalai Kismonográfiák 9., Zalaegerszeg, 2006)

Előszó

Előszó Amikor a honfoglaló magyar nép találkozott a kereszténységgel, megismerhette a szerzetesi intézményt is. Először nyilván a keleti rítusú szerzetesek életére figyelhettek fel, de már a kalandozások idején - erről a krónikák is beszámolnak - a bencés monostorokkal és az ott élő szerzetesekkel találkoztak. A szentmártonhegyi pannonhalmi bencés apátságot már Géza fejedelem uralkodása alatt megalapították. Szent István uralkodása idején az országba további bencés szerzetesek és misszionáló papok érkeztek, és lendületesen folytatták a térítés és egyházszervezés munkáját. A tanulmány érdeme, - és ezzel kétségtelenül hiányt pótol - hogy a királyi központtól távolabb eső Zala megyében már az Árpád-ház uralkodása idején szerzetesi közösségek jelenlétét dolgozza fel. Fontos szolgálatot tesz azzal, hogy 5 szerzetesrend által létrehozott 19 szerzetesi közösség megtelepedését és működését mutatja be. Zala megyében természetesen a bencés monostorok és mellettük magyar alapítású pálos közösségek találhatók legnagyobb számban. A szerző 7 bencés apátság, 7 pálos kolostor, 2 premontrei prépostság, 1 ferences és 1 johannita kolostor alapítását, az ott élő szerzetesek életmódját és tevékenységét tárgyalja okleveles források és ránk maradt kulturális, művészettörténeti emlékek alapján. Külön kiemeli a tanulmányban, hogy e szerzetesi közösségek az írásbeliség, a kultúra és liturgia területén magas szintet képviseltek. A szerző Zala megyében a hiteleshelyek és ma is közismert két kódex, a Csatárról származó Admonti Biblia (Gutkeled-Biblia néven is szerepel), továbbá a Hahóti kódex (Sacramentarium, ma a Zágrábi Érseki Könyvtárban található) jelenlétét és a liturgiában való felhasználását ismerteti. Tisztázza tanulmányában a kegyuraság intézményét, a királyi és nemzetségi monostoralapítások jellemzőit. Ezzel a tudományos közleményével követi a helytörténeti kutatás értékes hagyományait és ebben magas szintet ér el. Összefoglalja a régészeti feltárásokat és közli az egyes monostorok és rendházak sorsának alakulását a történelmi események folyamán. Külön dicsérendő, hogy az alaprajzokat, kőemlékeket és pecséteket szemléltető képeken is bemutatja. A helytörténeti kutatók, de mindazok, akik a magyar múlt emlékei iránt érdeklődnek szellemi gazdagodással tanulmányozhatják e kiadványt. Szombathely, 2005. szeptember 8. Dr. Sill Aba Ferenc Egyházmegyei könyvtárigazgató 5