Cselenkó Borbála: Szerzetesrendek az Árpád-kori Zala megyében (Zalai Kismonográfiák 9., Zalaegerszeg, 2006)

IV. A muraszemenyi ferences kolostor és az újudvari keresztes konvent az Árpád-kori Zala megyében - 1. A szemenyei ferences kolostor

Ez azonban már az 1355 utáni átépített formát mutatja. 1355-ben ugyanis Miklós bán megnagyobbíttatja, valószínűleg átépítteti a kolostort. Ebből megállapítható, hogy a kolostor azonosságok mellett több eltérést is mutat más ismert rendházaktól, és nyilvánvaló az is, hogy az átépítés ellenére a kolostor egész szerkezete a korai alaprajzot tükrözi. Ilyen eltérés például, hogy a kolostorépület az összes többivel ellentétben a templomtól délre helyezkedett el. A templomnak három bejárata volt, egy az északi, egy a nyugati, egy pedig - a kolostor felé eső - déli oldalon. Ezek közül a két oldalbejárat egymással szemben a hajókból nyílt.

271 A kolostor emlékét a helyi hagyomány nem őrizte meg, illetve a későbbi ismeretek alapján tévesen kereste. Lokalizálásában az 1355-ös adománylevél segít bennünket. Ebből megtudjuk, hogy Miklós bán a kolostornak adományozott egy rétet és egy szőlőt a szemenyei hegyen, amely a kolostortól a Maláka patakig terjed déli irányba, és odaadta a Maláka patak halászati jogát is egészen a Muráig.

272 1972-ben a muraszemenyei TSZ kavicsbányájában,

273 kotrással végzett kavicsbányászás során, véletlenszerűen téglából készült alapfalak maradványaira leltek. Alapos leletmentést a talajvízszint miatt nem lehetett végezni. A kotrógép azonban néhány leletet: emberi csontokat, 15-16. századi kerámia töredéket a felszínre hozott. A lelőhely fekvéséből, és a leletek alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a bányamunka nagy valószínűséggel a szemenyei ferences kolostor maradványait pusztította el.

274 53 Szemenye várának alaprajza