Cselenkó Borbála: Szerzetesrendek az Árpád-kori Zala megyében (Zalai Kismonográfiák 9., Zalaegerszeg, 2006)
III. Premontrei rendházak az Árpád-kori Zalában - 1. A türjei premontrei prépostság
Ezzel szemben Gerevich Tibor ezeket a stílusbeli eltéréseket az első rekonstruálásnak tulajdonítja, amely véleménye szerint már a tatárjárás után történt. Szerinte a templomon késői román részletek mellett franciás ízű korai gótikus részleteket is találunk, ami arra mutat, hogy első rekonstruálása a tatárjárás után történt. 246 A majdnem teljes épségben fennmaradt 13. századi templom viszonylag alacsony oldalfallal bíró mellékhajójának keleti első boltszakaszában, az ablakok alatti zónában, a szemmagasság közelében, 1987-ben kerültek elő az első olyan középkori falrészletek, melyek alapján feltételezni lehetett, hogy egy Szent László-legenda falképciklushoz tartoznak. 1993-ban került feltárásra akkora felület, amelynek alapján a feltételezés bizonyossággá, és az egyes jelenetek felismerhetővé váltak. Ez a falkép, néhány részlete miatt a legenda ritka variánsa. A déli mellékhajó falán, a szentélyfejtől indul. Egyszerű vörös, okker és fekete vonalazással keretezték. Ornamentális díszt nem alkalmazott a festő. A legenda jelenetei nem oszlanak külön részekre, hanem egyetlen jelenetben ötvözik a Váradról történő elindulást, az üldözést és a csatajelenetet. Váradot egy soktornyú vár szimbolizálja. A magyar sereg katonái íjjal és lándzsával vannak felfegyverezve, láncvértet viselnek. Fejüket is láncpáncél védi, melyet a fejtetőn domború fémlemezzel erősítettek meg. Sisakjuk nincs. Szent László fehér lován magas kápájú nyeregben ül, és előreszegezett lándzsával vágtat. Testét neki is láncvért fedi, amelyet a 13-14. századi viseletben gyakran ábrázolt bő köpeny, vagy fegyvering takar. 247 A legenda egyedülálló megjelenítése például, hogy Szent László koronával díszített csöbörsisakot visel, fejét pedig nem övezi dicsfény. Az eddig megismert legendaábrázolásokon Szent László mindig koronát vagy nyitott sisakot visel, így arca mindig látható. Türjén viszont az arcot eltakarja a sisak. Ezen kívül ilyen jellegű korai, nyugati típusú, csöbörsisakos lovagábrázolás csak néhány 13. századi pecsétről ismert a magyar emlékanyagban. E sisaktípus nagymérvű elterjedése hazai ábrázolásokon Anjou királyaink uralkodása idejére tehető. A kun, barna lovon, lovagi nyeregben ül. Csúcsos kun süveget és kaftánszerű ruhát visel, övén hatalmas fekete tegez lóg. Az ábrázolások többségével megegyezően bal kezével feszíti meg az íj húrját. Az elrabolt lány aránytalanul kicsi, haja kibomlott, fejét diadém díszíti, és vörös ruhát visel. A legendaábrázolások többségén a lány az íjat fogja, míg Türjén mindkét kezével a kunba kapaszkodik. A leányrabló kun előtt még két, jobb kézzel íjat feszítő kun lovas látható. A következő jelenettől egy szépen festett fa választja el az első jelenetcsoportot. Ebben a kun lerántását láthatjuk, amely szintén nem egy gyakran ábrázolt legenda részlet. Jól látszik a lováról fejjel előrezuhanó kun és az előrebukó lány. Mögöttük feltűnik Szent László, lándzsája a kun felé irányul. 248 48
