Cselenkó Borbála: Szerzetesrendek az Árpád-kori Zala megyében (Zalai Kismonográfiák 9., Zalaegerszeg, 2006)

II. Bencés monostorok az Árpád-kori Zala megyében - 2. A tihanyi bencés apátság

Az 1960-as években a kolostor területén végzett egyéb kutatások során egy 11. századi palmettás vállkövet találtak és több olyan faragványt, amely arra utal, hogy a 13. század első felében késő román-kora gótikus formákkal épült kerengő létesült a kolostorban. Az apátság a török időkben több mint 100 évig volt puskaporraktár, s csak 1684-ben állították helyre. Mivel azonban a kijavított templom nemsokára leégett, ismét helyreállításra szorult. S csak 1719-ben kezdtek hozzá a barokk templom építéséhez. Ezt azonban igen hamar ismét tűz pusztítja el. A mai barokk templom a 18. század közepén épült és 1754-re készült el.

97 A tihanyi vár 1667. évi alaprajza A tihanyi apátság románkori altemploma (Radnóti - Gerő, 1952.) A zalavárihoz hasonlóan a tihanyi apátság is végzett hiteleshelyi tevékenységet. Konventje a legrégibb eredetiben fennmaradt hiteleshelyi oklevelét a már említett Icsk (Ichk) apát alatt adta ki 1244-ben annak bizonyságára, hogy a budai káptalan ispánjának özvegye Pécselen malomhelyet adott el a veszprémi káptalan tárnokának, Dán fia Bökénynek.

98 Tudunk előtte is egy - 1228-as - hiteleshelyi okleveléről, amelyben Lőrinc apát és a konvent szintén egy Balaton-felvidéki birtokügyletet örökített meg, de ez csak tartalmi átírásban maradt fenn.

99 Azt azonban bizonyítja, hogy a tihanyi apátságban már 1228 előtt folyt ilyen jellegű tevékenység. 24