Cselenkó Borbála: Szerzetesrendek az Árpád-kori Zala megyében (Zalai Kismonográfiák 9., Zalaegerszeg, 2006)

II. Bencés monostorok az Árpád-kori Zala megyében - 2. A tihanyi bencés apátság

A tihanyi apátság alapítólevele, 1055 (részlet) (Csóka, 1996.) I. András az alapításkor a monostort birtokokkal, népekkel, jövedelmekkel látta el. Az apátság nem csak a tihanyi félszigetet, hanem kiterjedt birtokokat is kapott mindkét parton. E birtokok főként Tihany környékét foglalták magukban (Aszófő, Örvényes, Udvari, Dörgicse, Révfülöp, Vászoly, Kapolcs, Szőllős, Füred, Arács, Kál), másrészt a szemben lévő part tekintélyes részét Kiliti és Boglár között. Az apátságot szolgáló népek azonban a Balaton környékén jóval túl - főként Somogy és Veszprém megyékben is találhatók. Az alapítólevél végül felsorolja az apátsághoz rendelt földműveseket, szőlőműveseket, lovászokat, halászokat, gulyásokat, kanászokat, juhászokat, méhészeket, összesen 125 családot (mansio

65

). Ezzel szemben iparos (szakács, varga, kovács, ötvös, kádár, molnár, esztergályos, tímár) csak 15 mansio volt.

66 Ezeket az adományokat Dávid herceg „maga és szülei vétkeinek bocsánatára...László a legkeresztényibb király engedelméveV 1090 táján megtoldotta.

67 Fábián érsek, Kozma püspök, Gyula nádor és Perus ispán tanúskodása mellett a tihanyi monostornak adott in Aureo Loco (aranyos helyen) 5 mansiót, 3 eke földet, 5 halászóhelyet (Budrig, Eurim, Weimir, Pias, Strisin). A Dunán pedig ugyanaz a herceg megengedte, hogy a vasárnapi napokon az, amit a varsákban fognak, Szent Ányos apátjáé legyen...

68 19